Követségi hírek

Biden amerikai alelnök beszéde:
"Az Egyesült Államok, Közép-Európa és partnerség a 21. században" 

Központi Egyetemi Könyvtár
Bukarest, Románia
2009. október 22.

BIDEN ALELNÖK: Köszönöm nagykövet úr, igazgató úr, polgármester úr, ex-elnök urak, akikkel  szerencsém volt a múltban találkozni, örömmel tölt el, hogy újra Romániában lehetek. És polgármester úr, mint ahogy azt Amerikában mondjuk, köszönöm az útlevelet, hogy bejöhettem a városába. Nagyon méltányolom.

Milyen csodálatos fórum, de csodálatos fórum ez. Az összes hallgatónak is szeretnék köszönetet nyilvánítani. Jelenlétükkel megtisztelnek.           

Hölgyeim és uraim, megtiszteltetés részemre, hogy újra itt lehetek Romániában. Ez nem az első utam Önökhöz, és Isten kegyelméből nem is ez lesz az utolsó. Nagyon jó itt lenni egy csodálatos változás évfordulójának a megünneplésén. Húsz évvel ezelőtt az egész világ lenyűgözve és áhítattal figyelte a régió népeit, amint azok lerázták a zsarnokság bilincseit és kivívták szabadságukat.           

Szinte elképzelhetetlen, hogy 1989-ben ez a gyönyörű könyvtár súlyos harcok színterévé vált. A korabeli fényképeket áttekintve érzékeltem, hogyan nézhetett ki a terület az ott portyázó harckocsikkal. Hölgyeim és uraim, amikor a lövöldözésnek vége lett és a füst elszállt, az épület homlokzatán látszottak a lövedékbecsapódások nyomai. Félmillió kötetnyi könyv semmisült meg, amelyek az Önök történelmének és örökségének részei voltak. Alig pár saroknyira innen, az Egyetem téren a szabadságért küzdő fiatalok vesztették életüket. Azonban hősiességük és meggyőződésük diadalmaskodott, és remélem és tudom, hogy ez az Önök számára, akik nyomdokaikban járnak, példaképül szolgált.

A vasfüggönyt lebontották és a berlini falat ledöntötték, helyükön az Önök által kiérdemelt és hosszú időn keresztül áhított demokrácia vert gyökeret. Szerte Európában olyan új lehetőségek bontakoztak ki, amelyek új energiával töltötték el a térséget, felemelték az egész kontinenst, és szó szerint az egész világ számára ösztönzésül szolgáltak.  A szabadság kivívásának története -  az Önök története – a modern történetírás egyik legcsodálatraméltóbb eseménye. Ezért fontos, hogy ezt a csodálatos, igazán csodálatos pillanatot megünnepeljük. Szintén említésre méltó, hogy Közép-Európa mennyit haladt az utóbbi húsz év alatt.

Pályafutásom kezdetén fiatal USA szenátorként elhoztam magammal Közép-Európába két kamasz fiamat is, akik időközben felnőttek. Elsőként Dachauba mentünk, hogy megmutassam nekik mire képes az emberi gonoszság, ugyanakkor azt is éreztetni akartam velük, hogy mire képesek az emberek legjobbjai.

Elvittem őket a berlini falhoz is. Átmentünk a Checkpoint Charlie zónaátkelőhelyen is, hogy egész életükben emlékezzenek majd arra, hogy azok a szabadságjogok, melyek számukra maguktól értetődnek, mint születési helyükből adódó kiváltság, millióknak nem jutott osztályrészükül.

És ma, amikor visszatértem Közép-Európába és Romániába, nemcsak egy hivatalos amerikai delegációval érkeztem, hanem tizenegy éves unokámmal, Finnegan Bidennel is. Finnegan, kérlek, állj fel, szeretném, hogy a hallgatóság is lásson téged. (Taps.) És a lányom, Kathleen Biden. Kathleen, légy szíves, te is állj fel. Tudom, hogy zavarba hozlak. (Taps)

Azért hoztam őket magammal, hogy ők is megértsék, főleg az unokám, mint ahogy a fiam is megtanulta, hogy első kézből érzékeljék ennek a régiónak, és a kontinensnek a történetét. Az unokám múzeumokat és emlékműveket látogat meg, amelyek  a huszadik század megrázkódtatásait örökítik meg Lengyelországban, itt és a Cseh Köztársaságban.

És unokámnak alkalma nyílt a fiatal gyermek szemével látni és tapasztalni az emberekben és a városokban látható pezsgést, ami  hihetetlen, hihetetlen lehetőségekkel kecsegtet a 21. században.  Szemtanúja egy történelmi ténynek: hogy az 1989-es események igazi jelentősége – az országuk és a régió valós története - nem a romba döntött múltban, hanem inkább az Önök jövőbeni alkotásában rejlik.

Vannak közöttünk, akik emlékeznek az 1956-os magyarországi vérontásra és szabadságharcosokra; akik érezték a fagyos szelet az 1968-as prágai Vencel téri tavasz után; akik nem felejtkeztek meg a gdanski hajógyár elfoglalásáról 1980-ban, és akik itt Romániában Európa legkegyetlenebb totalitáriánus diktatúráját vészelték át a 21. század második felében. Mindenki, minden egyes ember,  küzdött nemcsak valami ellen, hanem valamiért -- egy olyan kormányért, amely állampolgárai szükségleteit helyezi előtérbe; egy emberi tisztességen és méltóságon alapuló, toleránsabb társadalomért, a gondolkodás szabadságáért, a hitért, álmaik megvalósításáért. 

Az, amiről húsz évvel ezelőtt  csak a vakmerők mertek szólni, a NATO és az Európai Unió intézményein alapuló  teljes és szabad Európa álmának valóra válása már elkezdődött.

Mi amerikaiak hihetetlenül büszkék vagyunk arra, hogy az Önök partnerei lehettünk Európa békés újraegyesítésében. Amint Obama elnök a tavaszi NATO csúcstalálkozó előestéjén mondta, és idézem, „a közös történelem az, amiből a reményünk fakad – de nem pihenhetünk. A jelen generációnak nem szabad egy helyben állnia.”

Nem állhatunk egy helyben, mert újabb változásokkal és kihívásokkal kell szembenéznünk. A gazdasági válság túl sok személyt érintett, és felőrölte a bizalmukat. Az afgán háború immár nyolcadik évében tart, és új erők formálják az előttünk lévő fiatal évszázadot. Az új erők közé tartozik a tömegpusztító fegyverek és veszélyes betegségek elterjedése, a szegények és gazdagok között tátongó szakadék állandó növekedése, az etnikumok közötti ellenségeskedés, a működésképtelen államok léte, bolygónk gyorsuló felmelegedése és az energia-, táplálék- és vízforrások kiszámíthatatlansága; a szélsőséges fundamentalizmus kihívása a szabadság és biztonság ellen.

Én ma Önökhöz egy egyszerű üzenettel érkeztem: az Egyesült Államok egy egyesült és egész Európával közösen fog ezekkel a kihívásokkal szembeszállni, mert  ez az egyetlen lehetőség. Haszontalan beszéd,  a tények semmilyen meghamisítása sem tudja csorbítani azt a megcáfolhatatlan valóságot, hogy az USA elkötelezett európai szövetségeseink mellett, mely tény az Egyesült Államok külpolitikájának alapköve immár több mint hatvan éve.  Annál is inkább elkötelezettek vagyunk európai partnereink mellett, mert kapcsolataink átfogóbbá váltak és megerősödtek. Meggyőződésünk, hogy Önök nélkül nem tudunk teljesen sikeresek lenni. És elnézést a feltételezésért, úgy vélem, hogy Önöknek is szükségük van ránk.

Tudom, hogy vannak Közép-Európában olyanok, akik látván azokat a problémákat és felelősségeket, amelyeket az Egyesült Államok globálisan magára vállalt, arra a következtetésre jutottak, hogy  már nem összpontosítjuk figyelmünket, tovább már nem koncentrálunk a világ ezen régiójára. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Pontosan globális felelősségvállalásunk és az Önök növekvő képessége és részvételi hajlandósága ezek közös vállalásában az, amit leginkább értékelünk a Közép-Európával és Európával létező partnerségi kapcsolatunkban.

Együttesen, közös feladatok nehezednek vállunkra, és ígéreteket kell betartanunk. Ezek a felelősségek ma nagyobbak, és az ígéretek jelentősebbek. Látjuk, hogy  Közép-Európa vállalja, hogy vezető pozíciókat töltsön be fontos regionális és nemzetközi intézményekben. Húsz évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy  az Európai Parlament elnöke, az UNESCO főigazgatója, az Európa Tanács elnöke, az Európai Bíróság bírái és az Európai Bizottság biztosai lesznek majd. Közép-Európa ideje elérkezett. Önök megmutatták, hogy készen állnak arra, hogy szembenézzenek a kihívásokkal és végérvényesen felülkerekedjenek rajtuk. Ezért mi Amerikában már nem úgy gondolkozunk, hogy mit tehetünk Közép-Európáért, hanem inkább úgy, hogy mit tehetünk Közép-Európával közösen?

Az első és legfontosabb az, hogy egy mindannyiunkat összekötő közös értékrendet vallunk– ez egyben  közös elkötelezettséget is jelent, hogy ezeket az értékeket bármikor és bármilyen kihívás ellen megvédjük. A NATO egymás iránti elkötelezettségünk alapköve. Pályafutásom egyik csúcspontja volt, amikor amerikai szenátorként egyik fő szorgalmazója voltam a NATO közép-európai kibővítésének. Sőt, ha emlékszik rá Elnök úr, egyike voltam azoknak, akik javasolták, hogy Románia az első fordulóban csatlakozhasson a szövetséghez. A végsőkig harcoltam azért,hogy ez megtörténjen. Köszönöm, hogy az Önök által végzett nagyon jó munka révén most bölcsnek és előrelátónak tűnhetek.

Mint Obama elnök hangsúlyozta,  véleményünk szerint nincsenek régi tagok, nincsenek új tagok, csak tagok vannak. Az V. cikkely értelmében bármely tagállam elleni támadás az összes tagállam elleni támadásnak minősül. Országainkat egyesíti, hogy Amerika kötelezettséget vállal az európai biztonság garantálására, csakúgy, mint Európa kötelezettséget vállal az Egyesült Államok biztonságának garantálására. Ezt Önök  gyorsan és erőteljesen bizonyították a szeptember 11-i események után, amikor, anélkül, hogy kértük volna, életbe léptették az V. cikkelyt.

Ma komoly felelősség hárul ránk, mindannyiunkra. Fiaink és lányaink, mint saját fiam is,  egymás mellett harcolnak Afganisztánban, Irakban, és a Balkánon. Barátaink hősiességéért és veszteségeiért szeretném kifejezni az amerikai nép háláját.

Szövetségünk alapja a konzultáció és az együttműködés a közös fenyegetéssel szemben. Ez erről szól. Ám most, hogy új fenyegetésekkel kell szembenéznünk, új jövőképet kell kialakítanunk és új képességeket kell kidolgoznunk a siker eléréséhez.

Ezért olyan fontos, hogy döntést hozzunk a NATO új stratégiai koncepciójának kialakításáról, és ezért létfontosságú, hogy Közép-Európa is részese legyen ennek a folyamatnak.

Az egyik legjobb példa ennek működésére a rakétavédelemmel kapcsolatos új megközelítésünk.

A huszadik században a NATO sikeres előkészületeket tett a Szövetségesek felségterületének megvédésére a nagyon is valós szovjet kihívás ellen ott, amit mi az Európát kettévágó „középső front”–nak neveztünk. Ma újabb komoly fenyegetés van alakulóban, amely európai szövetségeseinket előbb éri el, mint minket. Ezt a veszélyt a ballisztikus rakéták  - a rövid- és középhatótávolságú ballisztikus rakéták - jelentik, melyek technológiája a hidegháború befejezte óta számos új és kevésbé stabil országba is eljutott. Ez a technológia, az atommaghasadás technológiájával párosulva mindannyiunk számára komoly aggodalmat keltő veszély forrása.

Elkötelezettek vagyunk, hogy NATO szövetségeseinknek szükség esetén minden védelmi eszközt rendelkezésére bocsássunk - ez az V. cikkely értelmében alapvető, elemi kötelességünk. Figyelembe véve, hogy a veszély növekedésével párhuzamosan a technológiánk is rohamosan fejlődött, az Egyesült Államok véleménye szerint ma jobb módon tudunk a ballisztikus rakéták ellen védekezni az utóbbi pár évben szorgalmazott megközelítésnél.

Ez a szakaszos, módosított megközelítés azt jelenti, hogy az Európára, benne Közép-Európára irányuló, növekvő veszélyt egy bevált technológiával a korábbi elképzeléseknél hatékonyabban tudjuk kezelni.

Ez a rendszer nemcsak az aktuális rakétafenyegetettséget védi ki, hanem lehetőséget biztosít a jövő veszélyforrásainak kiküszöbölésére is.  Rugalmassága képessé tesz minket arra, hogy módosítsunk, ha a veszély változik. A puszta léte el fogja rettenteni azokat, akik erőszakcselekményeket, vagy támadást fontolgatnak ellenünk,  illetve európai szövetségeseink ellen – és ha az elrettentés nem járna sikerrel, védelmet biztosít mindenki számára.  Leegyszerűsítve, rakétapajzs-tervezetünk fokozottabb biztonságot jelent Európa és Amerika részére is.

Vannak olyanok, akik – talán érthetően - arra az elhamarkodott következtetésre jutottak, hogy az új rakétapajzs-konstrukció hátterében Oroszország lecsillapítása rejlik a közép-európai térség országai kárára. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Ez teljes mértékben tévedés. A rakétapajzs nem Oroszországról szól. A mi megközelítésünket az Egyesült Államok és NATO-szövetségeseink közös biztonsági követelményei irányítják, pont. Ennyi, pont.

Az igazság az, hogy figyelmet szentelünk az Oroszországgal való kapcsolataink megerősítésének. Meggyőződésünk, hogy egy konstruktívabb kapcsolatrendszer Oroszországgal mindenkinek érdekében áll. De naivak nem vagyunk. Az igazság az, hogy vannak közös érdekeink: az atomfegyverek számának csökkentése, a veszélyes nukleáris anyagok raktározásának biztosítása, Afganisztán stabilizálása, annak megakadályozása, hogy Irán atomfegyverekre tegyen szert.

Elvi kérdésekben azonban továbbra is lesznek nézeteltéréseink Oroszországgal. Ez év februárjában az Egyesült Államok új adminisztrációjának külpolitikájáról szóló első beszédemben Münchenben körvonalaztam az adminisztráció külpolitikáját és kifejtettem annak alapelveit. Az Egyesült Államok ellenzi az “érdekszférák” 19. században megalkotott  fogalmát. Ezek létét nem tűrjük el és nem vesszük át.

Támogatjuk a független demokráciák önrendelkezési, valamint azt a jogát, hogy  szövetségi hovatartozásukról dönthessenek anélkül, hogy bármely más országnak jogában állna megvétózni azt.  Soha, senkivel, semmilyen témában nem bocsátkozunk alkuba az Önök feje fölött, az Önök háta mögött. Irányelvünk világos: Önöket érintő döntéseket Önök nélkül nem teszünk. Sőt, kérem Önöket, hogy vegyék szemügyre, hogyan jártunk el eddig is.

Az elmúlt két évben mindnyájan megtanultuk, hogy ahogy összezsugorodik körülöttünk a világ, a kötelékek is szorosabbá válnak közöttünk. A mai globális gazdaságban mindnyájan partnerek vagyunk. Ezért dolgoztunk keményen együtt európai partnereinkkel, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, hogy nemzetközi támogatásban részesítsék az Önök országainak gazdaságát akkor, amikor arra a legnagyobb szükség volt.

Ezért annyira biztató látni, hogy Önök közül milyen sokan vészelték át sikeresen a globális recessziót, és terelték vissza országaikat a fellendülés irányába. Ha együtt dolgozunk, a válságból mindnyájan tanulhatunk, és ez segítségünkre lesz a növekedés megújuló százada alapjainak a lerakásában és a jólét újjáépítésében.

Az egyik tanulság az, hogy együtt kell dolgoznunk a jövőben a nagyobb energiabiztonság érdekében. Fenntartható energiabiztonságra van szükségünk, amelynek része a források és tranzitútvonalak diverzifikációja csakúgy, mint a klímaváltozás hatásait kezelő okos befektetések. Az európai országok közötti kapcsolatoknak nem csak európai országok révén kellene léteznie. Ebben a térségben – a történelem, a földrajz és a szükségszerűség miatt – Közép-Európa országai jó helyzetben vannak ahhoz, hogy egész Európát vezessék.

Hölgyeim és uraim, befejezésül engedjék meg, hogy egy pár szót szóljak a vezető szerepről  egy olyan területen, ahol a közép-európaiak elévülhetetlen érdemeket szereztek: ez a demokrácia előmozdítása. Úgy vélem, az amerikaiak joggal büszkék arra, hogy a világ népei időnként a mi példánkat idézik és tőlünk várják, hogy vezető szerepet vállaljunk. Viszont az igazság az, hogy Önök a példa milliók számára - nem mi, hanem Önök—: Románia és a többi közép-európai ország. A példa, amelyet Önök mutattak húsz évvel ezelőtt, ösztönzésként szolgált az egész világnak. A vezető szerep, amelyet a következő húsz év alatt játszanak, megváltoztathatja ezt a világot – a közép- és kelet-európai fiatal  demokráciák bátorításával, támogatásával és konszolidálásával.

Kelet-Európában továbbra is vannak országok, amelyek még küzdenek azért, hogy erős demokratikus berendezkedést és lüktető piacgazdaságot hozzanak létre. Vajon hol találnak jobb példát a közép-európai országoknál, amelyek húsz évvel ezelőtt nagy bátorsággal és elkötelezettséggel cselekedtek, és az elmúlt húsz év során a fenntartható fejlődés útján haladnak? Önök nyújthatnak segítő kezet Moldovának, Grúziának és Ukrajnának a stabilitáshoz és jóléthez vezető úton. Elérkezett az idő, hogy Önök vezessenek. Örményország, Azerbajdzsán és Belorusszia is hasznot húzhat az Önök tapasztalataiból.  Az Európai Unió  Keleti Partnerségi Kezdeményezése jó példa arra, hogyan lehet ezt az erőfeszítést felpörgetni. Partnerként, együttműködve Önökkel mi is azon dolgozunk majd, hogy 1989 ígéreteit valóra váltsuk. Ám vezetőkként merésznek kell lenniük, és hallatni kell a hangjukat.

Egy régi román közmondás szerint  „A legolcsóbb cikk a tanács.  A legértékesebb a jó példa.” Önök ennek a példának a megtestesítői. Húsz évvel ezelőtt Kelet-Közép-Európa népei megragadták a történelem kerekét és egy új irányba fordították – a nagyobb szabadság, az igazság és a tisztesség irányába. Az esélyek nagyon kedvezőtlenek voltak az Önök számára. A történelemből tudjuk, hogy egy zsarnokság elpusztítása sokkal könnyebb, mint egy virágzó demokrácia megalapítása. De Önök valóra váltották a forradalmuk ígéretét. Most Önök vannak olyan helyzetben, hogy segítsenek másoknak ugyanezt tenni.

Húsz évvel ezelőtt, azon a télen, amikor az amerikai Kongresszus előtt beszélt, Vaclav Havel mutatott rá arra  az együttérzésre és képzelőerőre, amely Közép-Európa népeinek közös tulajdonsága. Több év elnyomás, mondta, adott nekünk valamit, természetesen nem szándékosan, ami pozitívnak minősíthető:  egy különleges adottságot, ami a távolabbi jövőbe való betekintéssel ajándékozott meg minket; ez nem adatott meg azoknak, akik ezt a keserű pirulát nem nyelték le. Az az ember, aki képtelen mozogni vagy normális életet élni, mert beszorult egy elmozdíthatatlan görgeteg alá, több időt tölt azzal, hogy reménykedjen, mint az, akinek ez nem lett osztályrésze. Igaza volt.

Most szabadon megtehetik, hogy ezeket a reményeket valóra váltsák – és Önök ezt meg is teszik. És úgy hiszem, közös erővel sikerül közös reményeinket olyan történelemmé formálni, amelyre büszkék lehetünk. Elérkezett a pillanat.  Ti egyetemi hallgatók, ha okosak, bátrak és szerencsések vagyunk, elmesélhetitek majd unokáitoknak, hogy jelen voltatok egy új Európa létrejötténél, egy új biztonság, egy új békekorszak megalakulásánál, mert elég bátrak voltatok ahhoz, hogy megragadjátok ezt a pillanatot. Legyetek olyanok, mint 1989-ben. Legyetek bátrak! Vezessetek! Megvan hozzá a történelmetek és megvan hozzá a hagyomány. Hatalmas változást tudtok előidézni. És mi kiállunk mellettetek.

Hölgyeim és uraim, köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldja meg Amerikát  szövetségeseivel együtt és oltalmazza csapatainkat, akik veszélyek között állnak helyt. Hálásan köszönöm, nagyon szépen köszönöm. Megtiszteltetés volt számomra, hogy itt lehettem. (Taps.)