Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya

Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belsô nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemrôl, elômozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát.

I . C I K K

l. § Minden itt meghatározott törvényhozó hatalom ezennel az Egyesült Államok Kongresszusát illeti, amely Szenátusból és Képviselôházból áll.

2. § A Képviselôház az egyes államok népe által minden második évben választott tagokból áll és az egyes államok választói az állam számbelileg legerôsebb törvényhozási ágába történô választások alkalmával megkívánt kellékeknek kell, hogy megfeleljenek.
  
Csak olyan személy lehet képviselô, aki elérte 25. életévét, 7 éve az Egyesült Államok polgára és aki a választás idején annak az államnak a lakosa, amelyben a választás történik.

A képviselôket és a közvetlen adókat az Unió részét alkotó államok között számarányuknak megfelelôen kell elosztani, amelyet úgy kell meghatározni, hogy a szabad személyek számához, beleértve a bizonyos számú évig szolgálat teljesítésére kötelezett személyeket, de nem értve bele az adót nem fizetô indiánokat, hozzáadják minden egyéb személy számának háromötödét. A számarány tényleges megállapítását az Egyesült Államok Kongresszusának elsô összeülését követô három éven belül, majd minden következô tíz évben kell a törvényben meghatározott módon elvégezni. Harmincezer személyre legfeljebb egy képviselô esik, azonban minden államnak legalább egy képviselôje van; a számarány megállapításának megtörténtéig New Hampshire állam három, Massachusetts állam nyolc, Rhode-Island és Providence ültetvény egy, Connecticut állam öt, New York állam hat, New Jersey állam négy, Pennsylvania állam nyolc, Delaware állam egy, Maryland állam hat, Virginia állam tíz, Észak-Carolina állam öt, Dél-Carolina állam öt, Georgia állam három képviselô választására jogosult.

Amikor egy állam képviseletében üresedés következik be, az állam végrehajtó hatósága az üresedés betöltése céljából választásokat ír ki.

A Képviselôház megválasztja elnökét és egyéb tisztségviselôit; csak a Képviselôház van felhatalmazva a közjogi felelôsségrevonásnál a vádemelésre.

3. § Az Egyesült Államok Szenátusa az egyes államokat képviselô két-két szenátorból áll, akiket az állam törvényhozó testülete hat évi idôtartamra választ; minden szenátor egy szavazattal rendelkezik.

Közvetlen az elsô választást követô összeülés után a szenátorokat a lehetôség szerint három egyforma létszámú osztályba kell sorolni. Az elsô osztályba tartozó szenátorok mandátuma a második év, a második osztályba tartozó szenátorok mandátuma a negyedik év, a harmadik osztályba tartozó szenátorok mandátuma a hatodik év végén megszûnik, s így a Szenátus egyharmadát kétévenként választják újjá ; amennyiben lemondás vagy egyéb okok folytán mandátumok üresednek meg akkor, amikor az egyes államok törvényhozó testülete nem ülésezik, az adott állam végrehajtó hatósága a megüresedett mandátumok betöltése érdekében a törvényhozó testület legközelebbi üléséig ideiglenesen kijelölhet szenátorokat: a törvényhozó testület a megüresedett helyeket betölti.

Szenátorrá csak 30. évét betöltött olyan személy választható, aki 9 éve az Egyesült Államok polgára és aki a választás idôpontjában annak az államnak lakosa, amelyben a választás történik.

Az Egyesült Államok alelnöke a Szenátus elnöke, szavazati joggal azonban, szavazategyenlôség esetét kivéve, nem rendelkezik.

A Szenátus választja egyéb tisztségviselôit, valamint ideiglenes elnökét az alelnök távolléte esetén, vagy amikor az az Egyesült Államok elnökének tisztjét gyakorolja.

Csak a Szenátusnak van hatásköre a közjogi felelôsségre vonás során a tárgyalás lefolytatására. Amikor a Szenátus ebbôl a célból ülésezik, a szenátorok esküt vagy ünnepélyes fogadalmat tesznek. Amikor az Egyesült Államok elnökét vonják felelôsségre, az elnöki tisztet a Legfelsôbb Bíróság elnöke látja el; marasztaló ítéletet minden esetben csak a jelenlévô tagok kétharmadának egyetértésével lehet meghozni.
   
A közjogi felelôsségre vonás során hozott ítélet nem mehet túl a hivatalból való elmozdításon, valamint azon, hogy az érintett személy nem tölthet be megtisztelô tisztséget, nem láthat el megbízást és nem tölthet be az Egyesült Államok szuverenitása alá tartozó bizalmi vagy hasznot hajtó hivatalt: az elítélt személy ellen azonban mindamellett vádat lehet emelni, bíróság elé lehet állítani s a törvény szerinti polgári vagy büntetô ítélettel lehet sújtani.

4. § Szenátorok és képviselôk megválasztásának idejét, helyét és módját az egyes államok törvényhozó testülete állapítja meg; a Kongresszus azonban törvényt alkothat e vonatkozásban, illetve az ilyen szabályozást módosíthatja, kivéve a szenátorok megválasztásának helyére vonatkozó rendelkezést.
   
A Kongresszus évente legalább egyszer összeül, mely összeülés napja december elsô hétfôje, kivéve, ha a törvény erre más napot határoz meg.

5. § A Kongresszus egyes Házai bírálják el a választásokat, a választási eredményeket s tagjaik választhatóságát; az egyes Házak többsége határozatképes ennek végrehajtására; ennél kisebb számú tag azonban a Házat egyik napról a másikra elnapolhatja és felhatalmazással bírhat arra, hogy az egyes Házak által megállapított módon és büntetések mellett felhívja a hiányzó tagokat a megjelenésre.
   
A Kongresszus Házai meghatározhatják házszabályaikat, büntetéssel sújthatják rendbontó tagjaikat és a tagok kétharmadának hozzájárulásával kizárást foganatosíthatnak.
   
A Kongresszus mindkét Háza üléseirôl naplót vezet, amelyet idôrôl-idôre közzétesz, kivéve azokat a részeket, amelyek megítélésük szerint titkosságot igényelnek; az egyes Házak tagjai által leadott igen vagy nem szavazatokat bármely kérdésben a jelenlévô tagok egyötödének kívánságára a naplóban fel kell tüntetni.
   
A Kongresszus ülésezésének tartama alatt a Kongresszus egyik Háza a másik Ház hozzájárulása nélkül három napnál hosszabb idôre nem napolhatja el üléseit s azokat nem helyezheti át más helyre, mint ahol a két Ház ülésezik.

6. § A szenátorok és képviselôk szolgálataikért a törvényben megállapított tiszteletdíjban részesülnek, amelyet az Egyesült Államok kincstári hivatala folyósít. A hazaárulás, súlyos bûncselekmény, vagy békebontás eseteit kivéve szenátorokat és képviselôket a Kongresszus adott Házának ülésszakán való részvétel tartama alatt, valamint oda és visszamenetelük során nem lehet letartóztatni; a Kongresszus Házaiban tartott beszéd vagy vita miatt más helyen sem vonhatók felelôsségre.
   
Szenátor vagy képviselô mandátumának fennállása idején nem nevezhetô ki az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó olyan polgári hivatalra, amelyet ezen idôszak alatt létesítettek, vagy amelynek díjazását ezen idô alatt felemelték; az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó hivatalt viselô személy hivatalviselésének tartama alatt a Kongresszus egyik Házának sem lehet tagja.

7. § Az állami bevételekre irányuló törvényjavaslatokat a Képviselôház kezdeményezi; a Szenátus azonban egyéb törvényjavaslatokhoz hasonlóan, módosításokat terjeszthet elô, illetve a javaslatokat módosításokkal fogadhatja el.
  
A Képviselôház és a Szenátus által elfogadott minden törvényjavaslatot mielôtt az törvényerôre emelkednék, az Egyesült Államok elnöke elé kell terjeszteni; az Elnök, egyetértése esetén, azt aláírja, ellenkezô esetben ellenvetéseivel együtt visszaküldi a Kongresszus ama Házának, mely a törvényjavaslatot kezdeményezte; e Ház az ellenvetéseket részletesen feltünteti naplójában és hozzálát a törvényjavaslat újbóli tárgyalásához. Amennyiben az új tárgyalás után a Ház kétharmada elfogadja a törvényjavaslatot, azt az ellenvetésekkel együtt a Kongresszus másik Házának kell megküldeni, amely azt hasonló módon új tárgyalás alá veszi; ez utóbbi Ház tagjainak kétharmada által történt elfogadás esetén az törvényerôre emelkedik. Minden ilyen esetben azonban a Kongresszus mindkét Házában igennel vagy nemmel kell szavazni és a törvényjavaslat mellett és ellen szavazó személyek nevét a két Ház naplójában fel kell tüntetni. Amennyiben valamely törvényjavaslatot az elnök az eléje terjesztéstôl számított 10 napon belül (vasárnap kivételével) nem küldi vissza, az ugyanolyan módon törvényerôre emelkedik, mintha aláírta volna, kivéve, ha a Kongresszus elnapolása miatt a visszaküldés nem lehetséges, mely esetben az nem emelkedik törvényerôre.

A Szenátus és a Képviselôház egyetértését igénylô minden rendeletet, határozatot vagy szavazatot (kivéve az elnapolás kérdését) az Egyesült Államok elnöke elé kell terjeszteni; mielôtt az hatályba lép az elnöknek jóvá kell hagynia, illetôleg, amennyiben azt nem hagyja jóvá, a Szenátus és a Képviselôház kétharmada törvényerôre emelheti a törvényjavaslatokkal kapcsolatos szabályozások és korlátozások szerint.

8. § A Kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, valamint behajtására, adósságok kifizetésére, az Egyesült Államok közös védelmére és általános jólétére vonatkozó rendelkezések meghozatalára, de a vámok, illetékek és járulékok az Egyesült Államok egészében egységesek;

kölcsön felvételére az Egyesült Államok számára;

az idegen nemzetekkel folytatott; az egyes tagállamok közötti és az indián törzsekkel folytatott kereskedelem szabályozására;
   
az Egyesült Államok egész területén az állampolgárság megszerzésének egységes szabályozására; valamint a csôdeljárást szabályozó egységes törvények meghozatalára;
   
pénzérmék kibocsátására, azok, valamint idegen pénzérmék értékének megállapítására, továbbá a szabványsúlyok és mértékek rögzítésére;
   
az állami értékpapírok és az Egyesült Államok forgalomban lévô pénzérméinek hamisítása miatt büntetések megállapítására;
   
postahivatalok létesítésére és posta-utak építésére;
   
a tudomány és a hasznos mûvészetek haladásának támogatására azzal, hogy a szerzôk és a feltalálók számára a vonatkozó írásmûvek és felfedezések jogát biztosítja meghatározott idôre;
   
a Legfelsôbb Bíróság alá tartozó bíróságok létesítésére;
   
a kalózkodás és a nyílt tengeren elkövetett súlyos bûncselekmények, valamint a nemzetközi jog elleni cselekmények meghatározására és megbüntetésére;
   
hadüzenetre, elkobzó és megtorló levelek kibocsátására, valamint a szárazföldi és tengeri zsákmányolás szabályozására;
   
hadseregek szervezésére és fenntartására azonban ilyen célokból a költségvetési hitel két évnél hosszabb idôre nem terjedhet;
   
hajóhad felállítására és fenntartására;
   
a szárazföldi és tengeri haderôk irányításának és szervezetének szabályozására;
   
a milícia igénybevételével kapcsolatos rendelkezésekre, az Unió törvényeinek végrehajtására, felkelések elfojtása és ellenséges támadások visszaverése céljából;

a milícia szervezetére, fegyverzetére és fegyelmére vonatkozó rendelkezések kibocsátására és a milíciának az Egyesült Államok szolgálatában álló részének irányítására, fenntartva az egyes államok jogát a tisztek kinevezésére és a Kongresszus által megállapított fegyelmi renddel összhangban, a milícia kiképzésének irányítására;
   
kizárólagos törvényalkotásra olyan esetekben, s olyan területek tekintetében (10 négyzetmérföldön belül), amelyek az egyes államok által történt átengedés és a Kongresszus hozzájárulása alapján az Egyesült Államok kormánya székhelyéül szolgálnak és hasonló jogkör gyakorlására olyan helységek tekintetében, amelyeket az érintett állam törvényhozó testülete hozzájárulása alapján az adott államban megvásárolt erôdítmények, raktárak, hadiszertárak, dokkok és egyéb szükséges épületek létesítésének céljára;
   
olyan törvények megalkotására, amelyek szükségesek és megfelelôek a fenti hatáskör, valamint az Egyesült Államok kormányára, annak bármelyik minisztériumára vagy tisztségviselôire ráruházott hatáskör érvényesítése érdekében.

9. § Olyan személyek bevándorlását vagy behozatalát, akiket a jelenlegi tagállamok alkalmasnak találnak a bebocsátásra, a Kongresszus 1808. év elôtt nem tiltja el, azonban az ilyen behozatalra személyenként legfeljebb 10 dollárt kitevô adót vagy illetéket lehet megállapítani.
   
A Habeas Corpus kibocsátásának kiváltságát nem lehet felfüggeszteni, kivéve, ha azt lázadás, vagy ellenséges támadás esetén az állam biztonsága megkívánja.
   
Nem lehet alkotni visszaható hatályú törvényt, valamint olyan kivételes törvényt, mely lehetôvé tenné a bírói eljárás nélkül történô elítélést.
   
Fejadót vagy más egyenes adót csak a fenti rendelkezésekkel összhangban végrehajtott népszámlálás vagy becslés arányában lehet kivetni.
   
Az egyes tagállamokból kivitelre került árukra nem lehet adót vagy vámot kivetni.
   
A kereskedelem vagy adózás szabályozása nem részesítheti elônyben egyik állam kikötôit más államok kikötôivel szemben; nem lehet továbbá az egyes tagállamok között közlekedô hajókat arra kötelezni, hogy egy más államban kikössenek, kirakodjanak vagy vámot fizessenek;
   
az államkincstárból csak törvényhozási úton adott felhatalmazás alapján lehet kifizetést teljesíteni; idôrôl-idôre az állami költségvetés bevételeit és kiadásait feltüntetô beszámolót és mérleget kell közzétenni.
   
Az Egyesült Államok nem adományoz nemesi címet; - az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó hasznot hajtó vagy bizalmi tisztséget betöltô személy a Kongresszus hozzájárulása nélkül idegen állam királyától vagy fejedelmétôl ajándékot, anyagi juttatást, hivatalt vagy címet nem fogadhat el.

10. § Az egyes tagállamok nem lehetnek szerzôdés, külföldi szövetség vagy konföderáció részesei; nem bocsáthatnak ki elkobzó és megtorlásként igénybevételt elrendelô leveleket; nem verhetnek pénzérméket; nem bocsáthatnak ki hitelleveleket; adósságok visszafizetése céljaira csak arany és ezüst pénzérméket állapíthatnak meg törvényes fizetési eszközként; a tagállamok nem fogadhatnak el visszaható hatályú, valamint olyan kivételes törvényt, amely az elítélést bírói eljárás nélkül lehetôvé tenné, olyan törvényt, mely a szerzôdéskötést hatályosan befolyásolná és nem adományozhatnak nemesi címeket.
  
Államok csak a Kongresszus hozzájárulásával vethetnek ki kiviteli vagy behozatali illetéket és vámot, kivéve azt a mértéket, amely feltétlenül szükséges felügyeleti törvényeik végrehajtása céljából; a tagállamok által a kivitelre és behozatalra megállapított vámok és illetékek tiszta jövedelmét az Egyesült Államok kincstára használja fel és az ezekre vonatkozó törvények felett a Kongresszus felülvizsgálati és ellenôrzési jogot gyakorol.
   
A tagállamok a Kongresszus hozzájárulása nélkül nem vethetnek ki tonna-tartalom után vámot, békeidôben nem tarthatnak fenn csapatokat és hadihajókat, nem létesíthetnek megállapodást vagy szerzôdést idegen állammal, nem folytathatnak háborút, kivéve a tényleges megtámadtatás esetét vagy olyan fenyegetô veszélyt, mely a késlekedést nem teszi lehetôvé.

I I . C I K K

1. § A végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti. Hivatalát négy éven át viseli; az ugyanilyen idôtartamra választott alelnökkel együtt az elnököt az alábbi módon kell megválasztani:
   
Minden tagállam a törvényhozó testülete által elôírt módon annyi elektort jelöl ki, amennyi megfelel az állam által a Kongresszusba küldendô szenátorok és képviselôk összes számának: szenátort, képviselôt, valamint az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó bizalmi vagy hasznot hajtó hivatalt betöltô személyt nem lehet elektorként kijelölni.
   
Az elektorok saját államaikban összeülnek és két személyre szavaznak, akik közül legalább az egyik nem annak az államnak a lakosa, melynek lakosai az elektorok. Jegyzéket készítenek minden olyan személyrôl, akire szavazatokat adtak le és feltüntetik az egyesekre leadott szavazatok számát; ezt a jegyzéket aláírják és hitelesítik, s azt lepecsételve az Egyesült Államok kormányának székhelyére a Szenátus elnökéhez juttatják el. A Szenátus elnöke a Szenátus és a Képviselôház jelenlétében felnyitja a tanusítmányokat és az azokban foglalt szavazatokat megszámlálják. A legtöbb szavazatot kapott személy az elnök, ha ez a szám a kijelölt összes elektorok többségét jelenti; amennyiben egynél több személy élvez ilyen többséget és egyforma számú szavazattal rendelkeznek, a Képviselôház az egyik ilyen személyt szavazás útján haladéktalanul elnökké választja; ha ilyen személynek nincs többsége, a Képviselôház hasonló módon választja meg az elnököt a jegyzékben szereplô öt legmagasabb szavazatot nyert személy közül. Az elnök megválasztása alkalmával a szavazatokat államonként kell számításba venni s az egyes államok képviselete egy szavazattal bír; a jelen rendelkezés szempontjából a határozatképességnek az államok kétharmadát képviselô tagokat kell tekinteni; a választáshoz valamennyi állam többsége szükséges. Minden esetben az elnök megválasztása után a legtöbb elektori szavazatot elnyert személy az alelnök. Amennyiben azonban két vagy több személy egyenlô számú szavazatot nyert el, a Szenátus ezek közül szavazás útján választja meg az alelnököt.
   
A Kongresszus megállapíthatja az elektorok megválasztásának idejét és azt a napot, amikor szavazataikat leadják; ez a nap azonos az Egyesült Államok egész területén.
  
Elnökké csak olyan személy választható, aki az Egyesült Államok állampolgáraként született, vagy a jelen alkotmány elfogadása idején az Egyesült Államok állampolgára; az elnöki tisztségre továbbá csak olyan személy választható, aki 35. életévét betöltötte és 14 év óta az Egyesült Államokban van a lakhelye.
   
Amennyiben az elnököt hivatalából elmozdítják, elhuny, hivataláról lemond vagy nem képes ellátni az elnöki hivatallal kapcsolatos hatáskört és kötelességeket, az az alelnökre száll; a Kongresszus törvényhozási úton rendelkezhetik a hivatalból történô elmozdítással, elhalálozással, lemondással vagy a hivatalviselési képtelenséggel kapcsolatban mind az elnök, mind az alelnök vonatkozásában meghatározva azt is, hogy melyik tisztségviselô látja el az elnöki tisztet, aki addig marad e hivatalban, amíg a gátló körülmény megszûnik, illetve, ha az elnököt megválasztják.
   
Az elnök megállapított idôpontokban szolgálataiért tiszteletdíjban részesül, amelyet sem felemelni sem csökkenteni nem lehet az alatt az idô alatt, amelyre megválasztották, s ugyanezen idô alatt nem fogadhat el más anyagi juttatást sem az Egyesült Államoktól, sem az egyes tagállamoktól.
   
Hivatalba lépése elôtt az alábbi esküt vagy fogadalmat teszi: - "Én, ünnepélyesen esküszöm (vagy fogadom), hogy az Egyesült Államok elnökének tisztét híven gyakorolom, és legjobb képességeim szerint fenntartom, óvom és megvédem az Egyesült Államok alkotmányát."

2. § Az elnök az Egyesült Államok szárazföldi haderejének és hajóhadának és az egyes államok milíciájának fôparancsnoka, amikor az utóbbiakat az Egyesült Államok tényleges szolgálatában alkalmazzák; írásban felkérheti a végrehajtó hatalom egyes ágainak vezetô tisztségviselôit, véleményük megadására az adott hivatallal kapcsolatos bármilyen kötelesség vonatkozásában és, a közjogi felelôsségre vonás esetét kivéve, joga van az Egyesült Államok ellen elkövetett bûncselekményekkel kapcsolatban a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a kegyelmezésre.
   
Az elnöknek joga van a Szenátus tanácsa és hozzájárulása alapján nemzetközi szerzôdések kötésére, feltéve, ha a jelenlevô szenátorok kétharmada ahhoz hozzájárul; kijelöli a Szenátus tanácsa és hozzájárulása alapján a nagyköveteket, követeket, konzulokat, legfelsôbb bírósági bírákat és az Egyesült Államok más olyan tisztviselôit nevezi ki, akiknek kinevezése tekintetében az alkotmány nem tartalmaz eltérô rendelkezéseket és akiknek hivatalát törvény alapján állították fel; a Kongresszus azonban törvényhozási úton, ha azt megfelelônek találja, alsóbb hivatalok tisztviselôinek kinevezését egyedül az elnökre, bíróságokra vagy a végrehajtó ágazatok vezetôire ruházhatja.
   
Az elnök joggal bír megüresedett hivatalok betöltésére akkor, amikor a Szenátus nem ülésezik, olyan kinevezések adományozása útján, amelyek a legközelebbi ülésszak végén lejárnak.

3. § Az elnök idôrôl-idôre tájékoztatja a Kongresszust az Unió helyzetérôl s a Kongresszusnak megfontolásra ajánlhat olyan intézkedéseket, amelyeket szükségesnek és hasznosnak ítél; rendkívüli alkalmakkor összehívhatja mindkét Házat, illetve az egyik Házat s az esetben, ha a két Ház nem tud megállapodni az elnapolás ideje tekintetében, mindkettôt annyi idôre napolhatja el, melyet megfelelônek ítél; fogadja a nagyköveteket és követeket; gondot fordít arra, hogy a törvényeket híven hajtsák végre és kiadja az Egyesült Államok összes tisztségviselôi számára a kinevezési okmányokat.

4. § Az Egyesült Államok elnökét, alelnökét és valamennyi polgári tisztségviselôjét közjogi felelôsségre vonás során hivatalukból el kell mozdítani, hazaárulás, vesztegetés, egyéb súlyos bûncselekmény és vétség miatt történt elítélés esetén.

I I I . C I K K

1. § Az Egyesült Államok bírói hatalma a Legfelsôbb Bíróságot és olyan alsóbb bíróságokat illet, amelyeket a Kongresszus idôrôl-idôre megállapít és megalkot. Mind a legfelsôbb, mind az alsó bíróságok bírái hivatalukat addig gyakorolják, míg azt megfelelôen látják el; szolgálataikért meghatározott idôközökben tiszteletdíjban részesülnek, melyet hivatalviselésük tartama alatt nem lehet csökkenteni.

2. § A bírói hatalom kiterjed a törvény és méltányosság (equity) alá tartozó minden ügyre, olyan ügyekre, amelyek a jelen alkotmány hatálya alá tartozó körben az Egyesült Államok jelen és jövô törvényei, nemzetközi szerzôdései körében keletkeztek; nagyköveteket, követeket és konzulokat érintô esetekre; a tengeri hajózást és a tengeri joghatóságokat érintô esetekre; olyan jogvitákra, amelyekben az egyik fél az Egyesült Államok; két vagy több állam közötti jogvitákra; az egyik állam polgára és egy másik állam közötti jogvitákra; egy állam által engedélyezett földterület igénylése kapcsán egy más állam polgárai és egy állam közötti, illetve ennek polgárai közötti, valamint idegen államok polgárai vagy alattvalói közötti jogvitákra.
    
Nagykövetet, más diplomáciai vezetôket és konzulokat érintô, valamint olyan ügyekben, melyekben az egyik fél egy állam, a Legfelsôbb Bíróság eredeti joghatósággal bír. Egyéb fent említett ügyekben a Legfelsôbb Bíróság fellebbezési hatáskörrel bír mind jog-, mind ténykérdések tekintetében; a kivételeket és a részletes szabályozást a Kongresszus állapítja meg.
   
Minden bûnügyben, kivéve a közjogi felelôsségre vonás eseteit, esküdtszék jár el; ilyen ügyeket abban az államban kell tárgyalni, amelyben a bûncselekményt elkövették; amikor azonban a bûncselekményt nem egy államon belül követték el, a tárgyalást a Kongresszus által törvényhozási úton megállapított helyen vagy helyeken kell lefolytatni.

3. § Az Egyesült Államok ellen árulást csak háborúindítással vagy az ellenséghez való csatlakozással, tanáccsal és tettel történt megsegítése révén lehet elkövetni. Senkit nem lehet árulás miatt elítélni, csak akkor, ha azt két tanú, akik az ilyen nyilvános cselekménynek is tanúi voltak, állítja vagy a nyilvános tárgyaláson beismerô vallomás alapján.
   
A Kongresszus hatáskörrel bír az árulás büntetésének meghatározására, de a polgári jogok elvesztése árulás miatt a hozzátartozókat vagy a vagyont, csak az elítélt személy életének tartamára érinti.

I V . C I K K

1. § Egy államban végrehajtott állami aktusok, okmányok, feljegyzések és bírói eljárások teljes hitelességgel és hatállyal bírnak más államokban. A Kongresszus általános törvényekkel szabályozhatja ilyen aktusok, feljegyzések és eljárások valódisága bizonyításának módját és azok joghatását.

2. § Az egyes államok polgárait megilletik az összes többi állam polgárainak nyújtott kiváltságok és mentességek.
   
Olyan személyt, akit egy államban árulás, fôbenjáró vagy egyéb bûncselekmény miatt vád alá helyeztek, az igazságszolgáltatás elôl elmenekült és egy más állam területén található, ki kell adni ama állam végrehajtó hatóságának kérésére, amelybôl elmenekült és abba az államba kell szállítani, amelyet a bûncselekmény tekintetében a joghatóság megillet.
   
Olyan személyt, aki egy államban szolgálatra vagy munkára van kötelezve annak törvényei értelmében, és más államba menekül, nem lehet ez utóbbi állam törvényei vagy szabályai alapján ilyen szolgálat vagy munka alól felmenteni, hanem ki kell adni annak a félnek kérelmére, akit ilyen szolgálat vagy munka megillet.

3. § A Kongresszus új államokat vehet fel az Unióba; nem lehet új államot alakítani vagy alapítani egy más állam joghatósága alá tartozó területen; nem lehet új államot alakítani két vagy több állam, illetve államok részeinek egyesítése útján, kivéve, ha az érintett államok törvényhozó testülete és a Kongresszus ehhez hozzájárul.
   
A Kongresszus hatáskörrel bír az Egyesült Államokhoz tartozó területekkel és egyéb tulajdonnal kapcsolatos rendelkezési jog és a szükséges szabályok megállapítása tekintetében; a jelen alkotmány rendelkezéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy azok az Egyesült Államok vagy az egyes államok igényeit csorbítják.

4. § Az Egyesült Államok az Unió minden állama számára biztosítja a köztársasági kormányformát és minden államot védelmez a támadás ellen; az állami törvényhozó testület, illetve (ha a törvényhozó testület összehívása nem lehetséges) az állam végrehajtó hatóságának kérelmére védelmet nyújt belsô erôszak ellen.

V . C I K K

A Kongresszus, ha a két Ház kétharmada szükségesnek találja, kiegészítéseket terjeszt elô a jelen alkotmányhoz, illetve az összes államok kétharmada törvényhozó testületeinek kérelmére a kiegészítések elôterjesztése céljából tanácskozást hív össze, amely módosítások mindkét esetben minden tekintetben a jelen alkotmány hatályos részét képezik, amennyiben azokat az államok háromnegyed részének törvényhozó testülete illetve az államok háromnegyed részének gyûlése megerôsítette aszerint, hogy a Kongresszus a megerôsítésnek melyik módját javasolta; mindamellett az 1808. év előtt elhatározott kiegészítés semmilyen tekintetben nem érintheti az I. cikk 4. § 1. és 4. bekezdéseit; továbbá egy államot sem lehet annak hozzájárulása nélkül a szenátusi egyenlô szavazati jogától megfosztani.

V I . C I K K

A jelen alkotmány elfogadása elôtt fennálló tartozások és kötelezettségek a jelen alkotmány értelmében az Egyesült Államokkal szemben ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint a Konföderáció tekintetében.
    
A jelen alkotmány s annak értelmében alkotott törvények, valamint az Egyesült Államok meghatározása alapján létrejött és létrejövô nemzetközi szerzôdések az ország legfôbb törvényei; e törvények kötelezôek minden államban minden bíró számára tekintet nélkül az egyes államok alkotmányában vagy törvényeiben foglalt ellenkezô rendelkezésekre.
   
A fent említett szenátorokat és képviselôket, az egyes állami törvényhozó testületek tagjait, az Egyesült Államok és az egyes államok igazgatási és igazságszolgáltatási tisztviselôit eskü vagy fogadalom kötelezi a jelen alkotmány tiszteletben tartására; nem lehet vallási hovatartozást megkövetelni az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó hivatali tisztség vagy megbízás betöltésével kapcsolatban.

V I I . C I K K

A jelen alkotmány hatályba lépéséhez elegendô, ha azt kilenc állam gyûlése megerôsíti s az eme államok vonatkozásában válik hatályossá.
   
Készült az Úr 1787. évének szeptember 17. napján és az Egyesült Államok függetlenségének 12. évében a gyûlésen képviselt államok egyhangú hozzájárulásával. Amit nevünk aláírásával tanúsítunk:

George Washington, Elnök és Virginia állam képviselôje
New Hampshire: John Langdon, Nicholas Gilman
Massachusetts: Nathaniel Gorham, Rufus King
Connecticut: Wm. Saml. Johnson, Roger Sherman
New York: Alexander Hamilton
New Jersey: Will Livingston, David Brearley, Wm. Paterson, Jona. Dayton
Pennsylvania: B. Franklin, Thomas Mifflin, Robt. Morris, Geo. Clymer, Thos. FitzSimons, Jared Ingersoll, James Wilson, Gouv. Morris
Delaware: Geo. Read, Gunning Bedford Jun., John Dickinson, Richard Bassett, Jaco. Broom
Maryland: James McHenry, Daniel of Saint Thomas' Jenifer, Danl. Carroll
Virginia: John Blair, James Madison Jr.
North Carolina: Wm. Blount, Rich'd Dobbs Spaight, Hugh Williamson
South Carolina: J. Rutledge, Charles Cotesworth Pinckney, Charles Pinckney, Pierce Butler
Georgia: William Few , Abr. Baldwin

1787. szeptember 17

ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁSOK

Az elsô tíz alkotmánymódosító cikkelyt együttesen a "Jogok Törvényé"-nek nevezik.

I . C I K K   (1791)

A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.

I I . C I K K  (1791)

Mivel egy jólszervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.

I I I . C I K K  (1791)

Béke idején katonát csak a ház tulajdonosának hozzájárulásával lehet beszállásolni; háború idején is a beszállásolás a törvényben megállapított módon történik.

I V . C I K K  (1791)

A népnek a személy, lakóház, okmányok és a tulajdonban lévô tárgyak biztonságához való, megalapozatlan házkutatások és lefoglalások elleni jogát nem lehet megsérteni, és ilyen parancsokat csak valószínûsített, esküvel vagy fogadalommal alátámasztott ügyben lehet kibocsátani és részletesen meg kell jelölni a házkutatás helyét és a lefoglalandó vagy letartóztatandó dolgot, illetve személyt.

V . C I K K  (1791)

Senkit sem lehet fôbenjáró vagy súlyos bûncselekmény miatt felelôsségre vonni, csak ha a Nagy Esküdtszék vádindítványt vagy vádhatározatot terjesztett elô, kivéve a szárazföldi, tengeri haderô vagy a milícia körében felmerült ügyeket, amikor a szóbanforgó személy háború vagy a közt fenyegetô veszély idején tényleges szolgálatot teljesít; senkit nem lehet ugyanazon bûncselekményért kétszer életét vagy testi épségét fenyegetô eljárás alá vonni; senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy büntetôügyben saját maga ellen tanúskodjék; életet, szabadságot vagy vagyont sújtó ítéleteket csak a törvénynek megfelelô eljárás alapján lehet kimondani; magántulajdont közcélokra csak igazságos kártalanítás ellenében lehet igénybe venni.

V I . C I K K  (1791)

Büntetôügyekben a vádlottnak joga van arra, hogy ama állam és kerület elfogulatlan esküdtszéke, melyben a bûncselekményt elkövette gyors és nyilvános tárgyaláson bírálja el az ügyét; ezt a kerületet elôzôleg a törvényben meg kell határozni, a vádlottat a vádemelés természetérôl és okáról tájékoztatni kell; a vádlottat az ellene tanúskodó személyekkel szembesíteni kell; a mellette tanúskodó személyek megidézése kötelezô eljárás útján történik s a vádlott védelmét védôügyvéd látja el.

V I I . C I K K  (1791)

A közös jog (common law) alapján folytatott bírói eljárás során, amennyiben a peresített érték 20 dollárnál magasabb, az esküdtszéki tárgyaláshoz való jog fennmarad, és az esküdtszék által megvizsgált tényt az Egyesült Államok bíróságai csak a közös jog (common law) szabályai szerint vizsgálhatják felül.

V I I I . C I K K  (1791)

Nem lehet túl magas óvadékot megállapítani, túl magas pénzbírságokat kiszabni vagy kegyetlen és szokatlan büntetéseket kimondani.

I X . C I K K   (1791)

Az alkotmányban felsorolt bizonyos jogokat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok elvonják vagy csökkentik a nép által élvezett más jogokat.

X. C I K K  (1791)

Az alkotmány által az Egyesült Államokra rá nem ruházott, de az egyes államoknak meg nem tagadott jogok az államokat, illetve a népet illetik.

X I . C I K K  (1795)

Az Egyesült Államok jogának hatálya nem alkalmazható olyan peres eljárásoknál vagy jogszolgáltatásban, amelyet az Egyesült Államok egyik államának állampolgárai, vagy bármely külföldi állam állampolgárai illetve alattvalói kezdeményeznek illetve foganatosítanak az Egyesült Államok egy másik állama ellen.

X I I . C I K K  (1804)

Az elektoroknak saját államukban össze kell gyûlniük, és titkos szavazással szavazniuk kell az elnök és az alelnök személyére, akik közül legalább az egyik nem lehet ugyanannak az államnak a lakója, ahol az elektorok szavaznak; külön szavazólapokon kell megnevezniük azt a személyt, akit elnöknek, és azt, akit alelnöknek választanak. Külön-külön listát kell összeállítaniuk azokról, akik elnökként, és azokról, akik alelnökként kaptak szavazatokat, valamint az egyes személyekre adott szavazatok számáról, mely listákat aláírásukkal hitelesítve, pecséttel lezárva továbbítani kell az Egyesült Államok kormányának székhelyére a Szenátus Elnökének címére; a Szenátus elnöke, a Szenátus és a Képviselôház jelenlétében valamennyi tanusítványt kinyitja, majd megszámlálják a szavazatokat. Az a személy lesz az elnök, aki elnökként a legtöbb szavazatot kapta, amennyiben ez a szám a kijelölt elektorok létszámát tekintve a többséget jelenti; ha ezt a többséget egyetlen személy sem éri el, a Képviselôház a három legtöbb elnöki szavazatot kapott személy közül azonnali titkos szavazással megválasztja az elnököt. Az elnök megválasztásakor azonban a szavazatokat államonként számlálják, és ekkor minden állam képviseletének csupán egy szavazata van; a határozatképességhez az egy vagy több személy által képviselt államok kétharmadának, a megválasztáshoz az államok többségének szavazata kell. Amennyiben a Képviselôház, bár a választás jogát reá ruházták, a következô március hó negyedik napjáig sem választja meg az elnököt, az alelnök veszi át az elnök jogkörét, épp úgy, mint amikor halál esetén vagy más okból az elnök nem tud alkotmányos kötelezettségeinek megfelelni. Az lesz az alelnök, aki a kijelölt elektorok száma szerinti legtöbb alelnöki szavazatot kapja. Ha ezt a többséget senki nem szerzi meg, a Szenátus a listán szereplô két legtöbb szavazatot kapott személy közül fogja kiválasztani az alelnököt. Határozatképességhez a szenátorok számának kétharmada, a választáshoz pedig a szavazatok többsége szükséges. Ha azonban valaki alkotmányos szempontból nem választható meg az elnöki hivatalra, nem választható meg az Egyesült Államok alelnökének sem.

X I I I . C I K K  (1865)

l. § Az Egyesült Államokban vagy annak fennhatósága alá esô területen sem rabszolgaság, sem kényszerû szolgaság nem fordulhat elô, kivéve bûncselekmény elkövetéséért kiszabott büntetés esetét, amikor az elkövetôt törvényes eljárással kell elítélni.

2. § E cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X I V . C I K K   (1868)

1. § Valamennyi, az Egyesült Államokban született, vagy késôbb ott állampolgárságot nyert személy, aki ennek következtében az Egyesült Államok fennhatósága alá esik, a lakhelye szerinti állam, és az Egyesült Államok állampolgára. Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely korlátozza az Egyesült Államok állampolgárait megilletô elôjogokat vagy mentesítéseket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétôl, szabadságától vagy tulajdonától megfelelô törvényes eljárás nélkül; törvénykezés során az államok senkitôl nem tagadhatják meg a törvények nyújtotta egyenlô jogvédelmet.

2. § A képviselôk számát az egyes államok között azok létszámának arányában osztják fel. Ennek során figyelembe veszik az állam lakosainak számát, nem számítva bele az adót nem fizetô indián lakosságot. Ha azonban az állam valamely férfi polgárától a szavazati jogot megvonják, akár az Egyesült Államok elnökének és alelnökének megválasztásához kijelölendô elektorokra, akár a Kongresszus képviselôire, vagy az illetô állam végrehajtó és bírói szerveinek tisztségviselôire illetve a törvényhozásra való szavazásnál bár betöltötte már a 21. évét és az Egyesült Államok állampolgára, vagy ezt a jogot bármely módon korlátozzák, a képviselet alapját képezô számot abban az arányban kell csökkenteni, ahogy e férfi állampolgárok száma az illetô állam 21. évét betöltött férfi lakosságának számához aránylik. Kivételt képez az az eset, ha az illetô személyek lázadásban vettek részt, vagy bûntettet követtek el.

3. § Egyetlen személy sem lehet szenátor, kongresszusi képviselô, elnök és alelnök megválasztásához kijelölt elektor, illetve nem tölthet be az Egyesült Államokban vagy annak valamelyik államában sem polgári, sem katonai jellegû állami hivatalt, aki a Kongresszus tagjaként, illetve mint az Egyesült Államok egyik tisztségviselôje vagy annak valamely állama törvényhozásának vagy közigazgatásának, illetve igazságszolgáltatásának egyik tisztségviselôje már esküt tett az Egyesült Államok Alkotmányára, és ezután az Egyesült Államok ellen irányuló felkelésben vagy lázadásban vett részt, vagy ellenségeinek támogatást vagy vigaszt nyújtott. A Kongresszus azonban mindkét házának kétharmados szavazati többségével mentesítést adhat az ilyen kizáró ok alól.

4. § Az Egyesült Államok törvénnyel szentesített állami pénzügyi kötelezettségeinek érvényessége, például zendülések vagy lázadások elfojtásában nyújtott szolgálatokért kifizetett nyugdíjak és jutalmak, nem képezheti vita tárgyát. Azonban sem az Egyesült Államok, sem valamely állama nem ismer el olyan kötelezettséget vagy nem fizet ki olyan adósságot, mely valamely, az Egyesült Államok ellen irányuló zendülés vagy lázadás elômozdításával kapcsolatban keletkezett, illetve ha valamely rabszolga elvesztése vagy felszabadítása következtében kárigénnyel lépnének fel; minden ilyen adósságot vagy kötelezettséget illetve kárigényt illegálisnak és semmisnek kell tekinteni.

5. § E cikkely rendelkezéseit a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X V . C I K K   (1870)

1. § Az Egyesült Államok polgárainak szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja fajra, színre vagy korábbi szolgaságra való hivatkozással.

2. § E cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X V I . C I K K   (1913)

A Kongresszusnak jogában áll bármilyen eredetû jövedelemre jövedelemadót kivetni és azt behajtani, anélkül, hogy azt az államok között arányosan felosztanák, tekintet nélkül népszámlálás vagy számbavétel adataira.

X V I I . C I K K   (1913)

1. § Az Egyesült Államok Szenátusába államonként két szenátort kell választani, akiket az illetô állam népe hat évre választ; minden szenátornak egy szavazata lesz. A választóknak minden államban meg kell felelni azoknak a kívánalmaknak, melyek a legnépesebb állami törvényhozó testület megválasztásához szükségesek.

2. § Ha a Szenátusban bármely állam képviseletében üresedés áll elô, a kérdéses állam legfôbb végrehajtó hatósága az üresedés betöltésére választásokat ír ki, feltéve, hogy az egyes államok törvényhozása felhatalmazhatja az állam vezetôjét átmeneti kinevezések megtételére, míg a nép a törvényhozás irányítása szerint választással be nem tölti a megüresedett helyeket.

3. § Ez az alkotmánymódosítás hatályba lépése elôtt nem befolyásolhatja egyetlen szenátor megválasztását vagy hivatali idejét sem.

XV I I I . C I K K   (1919)

1. § E cikkely ratifikálása után egy évvel az Egyesült Államokban és a fennhatósága alá esô területeken a szeszes italok gyártása, eladása vagy szállítása, importja vagy exportja fogyasztási célból ezennel tilos.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus és az államok törvényalkotása útján fogják érvényre juttatni.

3. § Az Alkotmány elôírása szerint ez a cikkely addig nem lép életbe, míg az államok törvényhozása alkotmánymódosításként azt nem ratifikálta, és ennek hét éven belül meg kell történnie azután, hogy azt a Kongresszus az államoknak benyújtotta.

X I X . C I K K   (1920)

1. § Az Egyesült Államok állampolgárainak szavazati jogát nemre való hivatkozással sem az Egyesült Államok, sem annak valamelyik állama nem korlátozhatja vagy tagadhatja meg.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X X . C I K K   (1933)

1. § Az elnök és az alelnök hivatali ideje január 20-án, a szenátoroké és képviselôké január 3-án déli 12 órakor jár le, abban az évben, amikor e cikkely ratifikálása nélkül különben lejárna; az ôket hivatalban követôk hivatali ideje ekkor kezdôdik.

2. § A Kongresszusnak évenként legalább egyszer, január 3-án déli 12 órai kezdettel össze kell ülnie, hacsak törvény útján más napot nem jelölnek ki.

3. § Ha a megválasztott elnök hivatali idejének megjelölt kezdetére meghalna, a megválasztott alelnök lesz az elnök. Ha erre az idôre nem választották volna meg az elnököt, vagy a megválasztott elnök valamilyen ok miatt nem töltheti be hivatalát, a megválasztott alelnök látja el az elnöki jogkört mindaddig, míg az elnök hivatalba nem léphet; ha valamilyen okból sem a megválasztott elnök, sem a megválasztott alelnök nem veheti át a hivatalát, a Kongresszus törvény útján rendelkezhet az elnöki hivatal ideiglenes betöltésérôl, vagy meghatározhatja azt a módot, mellyel az elnöki hivatalt ellátó személyt megválasztják, amíg az elnök vagy az alelnök hivatalba nem léphet.

4. § Amikor az elnök illetve alelnök megválasztásának joga a Képviselôházra illetve a Szenátusra száll, a Kongresszus törvény útján rendelkezhet, ha a Képviselôház által elnöknek, illetve a Szenátus által alelnöknek megválasztható személyek közül bármelyik meghalna.

5. § Az elsô és a második bekezdés október 15-én, e cikkely ratifikálását követôen lép életbe.

6. § Ez a cikkely hatálytalanná válik, hacsak az államok háromnegyedének törvényhozása a benyújtástól számított hét éven belül alkotmánymódosításként nem ratifikálja.

X X I . C I K K   (1933)

1. § Az Egyesült Államok Alkotmányának 18. cikkelyét ezennel hatályon kívül helyezik.

2. § Tilos a szeszesitalok szállítása vagy bevitele valamely államba vagy tartományba, illetve tilos az Egyesült Államok birtokában tartani belföldi szállítás vagy felhasználás céljából, ha ezzel a helyi törvényeket megsértik.

3. § Ez a cikkely mindaddig nem lép hatályba, míg az államok konvenciói alkotmánymódosításként a benyújtástól számított hét éven belül az Alkotmány elôírásainak megfelelôen nem ratifikálják.

X X I I . C I K K   (1951)

1. § Egyetlen személy sem választható meg az elnöki hivatalra több mint kétszer, és egyetlen olyan személy sem választható meg egynél több esetben, aki már egyszer azt betöltötte, illetve két évnél hosszabb ideig valaki más helyett elnöki jogkörrel rendelkezett. Ez a cikkely azonban egyetlen olyan személyre sem vonatkozhat, aki az elnöki hivatalt éppen akkor töltötte be, amikor a Kongresszus erre vonatkozó javaslatát megtette, és hatályba lépésekor nem akadályozhatja meg, hogy az elnöki hivatalt vagy az elnök jogkörét az erre máskülönben jogosult személy átvegye, illetve a már átvett hivatalt hivatali idejének végéig megtartsa.

2. § Ez a cikkely addig nem lép hatályba, amíg az államok háromnegyedének törvényhozása alkotmánymódosításként hét éven belül nem ratifikálta attól számítva, hogy a Kongresszus azt az államoknak benyújtotta.

X X I I I . C I K K   (1961)

1. § Az Egyesült Államok kormányának székhelyéül kijelölt Kerület a Kongresszus irányítása mellett a következôképpen jelöl:
     
Az elnököt és alelnököt választó elektorok számának meg kell egyeznie a Kerületet a Kongresszusban képviselô szenátorok és képviselôk számával, amelyre a Kerület államként jogosult lenne, ez azonban soha nem lehet több, mint a legkisebb népességû államot megilletô létszám; az államok által kinevezett elektorokon felül ezek további elektori létszámot jelentenek, azonban az elnök és alelnök-választás esetén állam által kinevezett elektoroknak tekintendôk; az elektoroknak a Kerületben kell összegyûlniük a 12. cikkelyben meghatározott feladataik ellátására.

2. § A Kongresszus ezt a cikkelyt törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X X I V . C I K K   (1964)

1. § Az Egyesült Államok állampolgárainak elnököt vagy alelnököt választó elektorokra, illetve a Kongresszusba küldött szenátorokra és képviselôkre vonatkozó szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja a szavazati adó vagy más adókötelezettség elmulasztására való hivatkozással.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X X V . C I K K   (1967)

1. § Abban az esetben, ha az elnököt elmozdítják hivatalából, elhunyt vagy lemond, az elnöki hivatalt az alelnök veszi át.

2. § Amennyiben az alelnöki hivatal nincs betöltve, az elnök jelöl ki alelnököt, aki akkor veszi át hivatalát, ha a Kongresszus mindkét háza többségi szavazattal ezt megerôsíti.

3. § Ha az elnök a Szenátus pro tempore elnökének és a Képviselôház elnökének írásos nyilatkozatot juttat el arról, hogy hivatali jogkörét és kötelezettségeit nem tudja ellátni, ameddig ennek ellenkezôjérôl írásos nyilatkozatot nem tesz, az elnöki jogokat és kötelezettségeket ügyvezetô elnökként az alelnök látja el.

4. § Ha az alelnök vagy a végrehajtó szervek vezetô tisztségviselôinek többsége, illetve más hasonló testület - melyrôl a Kongresszus a törvény útján rendelkezik - írásos nyilatkozatot juttat el a Szenátus pro tempore elnökéhez és a Képviselôház elnökéhez arról, hogy az elnök nem képes jogkörét és hivatali kötelezettségeit ellátni, az alelnök ügyvezetô elnökként azonnal átveszi a hivatalt.
     
Miután az elnök a Szenátus pro tempore elnökének és a Képviselôház elnökének eljuttatta írásos nyilatkozatát arról, hogy az ôt hivatalában akadályozó tényezôk elhárultak, ismét átveszi jogkörét és hivatali kötelezettségeit, hacsak az alelnök és a végrehajtó szervek vezetô tisztségviselôinek többsége, illetve más hasonló testület, amelyrôl a Kongresszus a törvény útján rendelkezik, négy napon belül nem juttatja el a Szenátus pro tempore elnökéhez és a Képviselôház elnökéhez írásos nyilatkozatát arról, hogy az elnök nem képes ellátni hivatalát. Ekkor a Kongresszus, ha nem ülésezik, 48 órán belül összeül, hogy megoldja a kérdést. A Kongresszusnak az utóbbi írásos nyilatkozat átvétele után 21 napon belül össze kell ülnie, illetve az összehívás után 21 napon belül mindkét ház kétharmados szavazati arányával döntenie kell; ha ez a döntés úgy szól, hogy az elnök nem képes hivatali jogkörét és kötelezettségeit ellátni, ügyvezetô elnökként az alelnök veszi át a hivatalt; máskülönben az elnök ismét átveszi hivatali jogkörét és kötelezettségeit.

X X V I . C I K K   (1971)

1. § Az Egyesült Államok 18 éves vagy annál idôsebb állampolgárainak szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja életkorra való hivatkozással.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

XXVII. CIKK   (1992)

A szenátorok és képviselôk fizetését szabályozó törvények csak a következô választási ciklus után léphetnek életbe.