Skip Global Navigation to Main Content
Skip Breadcrumb Navigation
Az USA Alkotmánya
 

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányáról

1787. május 14-én a philadelphiai Függetlenség Csarnokában (Independence Hall) összeült a Szövetségi Konvenció, hogy felülvizsgálják a Konföderációs Cikkelyeket (Articles of Confederation). Mivel először csak két tagállam küldöttei jelentek meg, a következő napokban az ülést újra és újra elnapolták egészen addig, míg a határozathozatalhoz szükséges hét tagállam küldöttei május 25-én meg nem jelentek. A megbeszélések és viták során június közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a meglevő Cikkelyek helyett a Konvenció inkább teljesen új keretbe foglalná a kormányzást. A nyár folyamán a küldöttek zárt üléseken megvitatták, majd újrafogalmazták az alkotmány cikkelyeit. A fontos kérdések között szerepelt, hogy mekkora hatalmat kapjon a központi kormány, hány képviselője legyen egy tagállamnak a Kongresszusban, valamint hogy ezeket a képviselőket közvetlenül a nép, vagy a tagállamok törvényhozói válasszák meg. Az alkotmány, mely sok elme munkája, az államférfiúi együttműködés és a kompromisszum művészetének ékes példája. (Forrás: az USA Levéltárának honlapja)

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya magyarázó jegyzetekkel (PDF 1,8MB) 
Ez az illusztrált angol nyelvű kiadvány tartalmazza az amerikai alkotmány teljes szövegét J. W. Peltason bevezetőjével és magyarázó jegyzeteivel.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya
Az USA Levéltárának (National Archives and Records Administration - NARA) angol nyelvű honlapján nem csak az alkotmány szövegét találja meg az idelátogató, hanem történelmi háttérinformációt, az Alapító Atyák életrajzait, és tucatnyi érdekes tényt is.

Jogok Törvénye (Bill of Rights)
Az USA Levéltárának angol nyelvű oldala
Az alkotmány elfogadásának vitái során annak ellenzői többször is azzal érveltek, hogy az alkotmánytervezet lehetőséget adna a központi kormányzat önkényuralmának. Frissen élt még emlékezetükben, ahogyan az angolok megsértették a polgárjogokat a forradalom előtt és alatt. Egy olyan „jogok törvényét” (Bill of Rights) követeltek, amely pontosan meghatározza az állampolgárok sérthetetlenségét. Az alkotmány hivatalos ratifikációs folyamata során számos tagállam gyűlése indítványozott ilyen alkotmánykiegészítést, mások annak tudatában ratifikálták az alkotmányt, hogy sor fog kerülni a kiegészítésekre. Ezért az Egyesült Államok 1789. szeptember 25-én tartott első kongresszusa 12, a leggyakrabban felhozott kifogásokat orvosló alkotmánykiegészítést javasolt a tagállamok törvényhozásainak. Végül nem ratifikálták az első két kiegészítés-javaslatot, melyek az egyes képviselők alá tartozók számát, valamint a Kongresszus tagjainak fizetését szabályozták. A 3.-12. Cikkelyekből, melyeket a tagállamok törvényhozásának háromnegyede ratifikált, lett az első 10 alkotmánykiegészítés, vagyis a Jogok Törvénye. (Forrás: az USA Levéltárának honlapja)

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának szövege

Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát.

I . Cikk

l. § Minden itt meghatározott törvényhozó hatalom ezennel az Egyesült Államok Kongresszusát illeti, amely Szenátusból és Képviselőházból áll.

2. § A Képviselőház az egyes államok népe által minden második évben választott tagokból áll és az egyes államok választói az állam számbelileg legerősebb törvényhozási ágába történő választások alkalmával megkívánt kellékeknek kell, hogy megfeleljenek.

Csak olyan személy lehet képviselő, aki elérte 25. életévét, 7 éve az Egyesült Államok polgára és aki a választás idején annak az államnak a lakosa, amelyben a választás történik.

A képviselőket és a közvetlen adókat az Unió részét alkotó államok között számarányuknak megfelelően kell elosztani, amelyet úgy kell meghatározni, hogy a szabad személyek számához, beleértve a bizonyos számú évig szolgálat teljesítésére kötelezett személyeket, de nem értve bele az adót nem fizető indiánokat, hozzáadják minden egyéb személy számának háromötödét. A számarány tényleges megállapítását az Egyesült Államok Kongresszusának első összeülését követő három éven belül, majd minden következő tíz évben kell a törvényben meghatározott módon elvégezni. Harmincezer személyre legfeljebb egy képviselő esik, azonban minden államnak legalább egy képviselője van; a számarány megállapításának megtörténtéig New Hampshire állam három, Massachusetts állam nyolc, Rhode-Island és Providence ültetvény egy, Connecticut állam öt, New York állam hat, New Jersey állam négy, Pennsylvania állam nyolc, Delaware állam egy, Maryland állam hat, Virginia állam tíz, Észak-Carolina állam öt, Dél-Carolina állam öt, Georgia állam három képviselő választására jogosult.

Amikor egy állam képviseletében üresedés következik be, az állam végrehajtó hatósága az üresedés betöltése céljából választásokat ír ki.

A Képviselőház megválasztja elnökét és egyéb tisztségviselőit; csak a Képviselőház van felhatalmazva a közjogi felelősségre vonásnál a vádemelésre.

3. § Az Egyesült Államok Szenátusa az egyes államokat képviselő két-két szenátorból áll, akiket az állam törvényhozó testülete hatévi időtartamra választ; minden szenátor egy szavazattal rendelkezik.

Közvetlen az első választást követő összeülés után a szenátorokat a lehetőség szerint három egyforma létszámú osztályba kell sorolni. Az első osztályba tartozó szenátorok mandátuma a második év, a második osztályba tartozó szenátorok mandátuma a negyedik év, a harmadik osztályba tartozó szenátorok mandátuma a hatodik év végén megszűnik, s így a Szenátus egyharmadát kétévenként választják újjá ; amennyiben lemondás vagy egyéb okok folytán mandátumok üresednek meg akkor, amikor az egyes államok törvényhozó testülete nem ülésezik, az adott állam végrehajtó hatósága a megüresedett mandátumok betöltése érdekében a törvényhozó testület legközelebbi üléséig ideiglenesen kijelölhet szenátorokat: a törvényhozó testület a megüresedett helyeket betölti.

Szenátorrá csak 30. évét betöltött olyan személy választható, aki 9 éve az Egyesült Államok polgára és aki a választás időpontjában annak az államnak lakosa, amelyben a választás történik.

Az Egyesült Államok alelnöke a Szenátus elnöke, szavazati joggal azonban, szavazategyenlőség esetét kivéve, nem rendelkezik.

A Szenátus választja egyéb tisztségviselőit, valamint ideiglenes elnökét az alelnök távolléte esetén, vagy amikor az az Egyesült Államok elnökének tisztjét gyakorolja.

Csak a Szenátusnak van hatásköre a közjogi felelősségre vonás során a tárgyalás lefolytatására. Amikor a Szenátus ebből a célból ülésezik, a szenátorok esküt vagy ünnepélyes fogadalmat tesznek. Amikor az Egyesült Államok elnökét vonják felelősségre, az elnöki tisztet a Legfelsőbb Bíróság elnöke látja el; marasztaló ítéletet minden esetben csak a jelenlévő tagok kétharmadának egyetértésével lehet meghozni.

A közjogi felelősségre vonás során hozott ítélet nem mehet túl a hivatalból való elmozdításon, valamint azon, hogy az érintett személy nem tölthet be megtisztelő tisztséget, nem láthat el megbízást és nem tölthet be az Egyesült Államok szuverenitása alá tartozó bizalmi vagy hasznot hajtó hivatalt: az elítélt személy ellen azonban mindamellett vádat lehet emelni, bíróság elé lehet állítani s a törvény szerinti polgári vagy büntető ítélettel lehet sújtani.

4. § Szenátorok és képviselők megválasztásának idejét, helyét és módját az egyes államok törvényhozó testülete állapítja meg; a Kongresszus azonban törvényt alkothat e vonatkozásban, illetve az ilyen szabályozást módosíthatja, kivéve a szenátorok megválasztásának helyére vonatkozó rendelkezést.

A Kongresszus évente legalább egyszer összeül, mely összeülés napja december első hétfője, kivéve, ha a törvény erre más napot határoz meg.

5. § A Kongresszus egyes Házai bírálják el a választásokat, a választási eredményeket s tagjaik választhatóságát; az egyes Házak többsége határozatképes ennek végrehajtására; ennél kisebb számú tag azonban a Házat egyik napról a másikra elnapolhatja és felhatalmazással bírhat arra, hogy az egyes Házak által megállapított módon és büntetések mellett felhívja a hiányzó tagokat a megjelenésre.

A Kongresszus Házai meghatározhatják házszabályaikat, büntetéssel sújthatják rendbontó tagjaikat és a tagok kétharmadának hozzájárulásával kizárást foganatosíthatnak.

A Kongresszus mindkét Háza üléseiről naplót vezet, amelyet időről-időre közzétesz, kivéve azokat a részeket, amelyek megítélésük szerint titkosságot igényelnek; az egyes Házak tagjai által leadott igen vagy nem szavazatokat bármely kérdésben a jelenlévő tagok egyötödének kívánságára a naplóban fel kell tüntetni.

A Kongresszus ülésezésének tartama alatt a Kongresszus egyik Háza a másik Ház hozzájárulása nélkül három napnál hosszabb időre nem napolhatja el üléseit s azokat nem helyezheti át más helyre, mint ahol a két Ház ülésezik.

6. § A szenátorok és képviselők szolgálataikért a törvényben megállapított tiszteletdíjban részesülnek, amelyet az Egyesült Államok kincstári hivatala folyósít. A hazaárulás, súlyos bűncselekmény, vagy békebontás eseteit kivéve szenátorokat és képviselőket a Kongresszus adott Házának ülésszakán való részvétel tartama alatt, valamint oda és visszamenetelük során nem lehet letartóztatni; a Kongresszus Házaiban tartott beszéd vagy vita miatt más helyen sem vonhatók felelősségre.

Szenátor vagy képviselő mandátumának fennállása idején nem nevezhető ki az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó olyan polgári hivatalra, amelyet ezen időszak alatt létesítettek, vagy amelynek díjazását ezen idő alatt felemelték; az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó hivatalt viselő személy hivatalviselésének tartama alatt a Kongresszus egyik Házának sem lehet tagja.

7. § Az állami bevételekre irányuló törvényjavaslatokat a Képviselőház kezdeményezi; a Szenátus azonban egyéb törvényjavaslatokhoz hasonlóan, módosításokat terjeszthet elő, illetve a javaslatokat módosításokkal fogadhatja el.

A Képviselőház és a Szenátus által elfogadott minden törvényjavaslatot mielőtt az törvényerőre emelkednék, az Egyesült Államok elnöke elé kell terjeszteni; az Elnök, egyetértése esetén, azt aláírja, ellenkező esetben ellenvetéseivel együtt visszaküldi a Kongresszus ama Házának, mely a törvényjavaslatot kezdeményezte; e Ház az ellenvetéseket részletesen feltünteti naplójában és hozzálát a törvényjavaslat újbóli tárgyalásához. Amennyiben az új tárgyalás után a Ház kétharmada elfogadja a törvényjavaslatot, azt az ellenvetésekkel együtt a Kongresszus másik Házának kell megküldeni, amely azt hasonló módon új tárgyalás alá veszi; ez utóbbi Ház tagjainak kétharmada által történt elfogadás esetén az törvényerőre emelkedik. Minden ilyen esetben azonban a Kongresszus mindkét Házában igennel vagy nemmel kell szavazni és a törvényjavaslat mellett és ellen szavazó személyek nevét a két Ház naplójában fel kell tüntetni. Amennyiben valamely törvényjavaslatot az elnök az eléje terjesztéstől számított 10 napon belül (vasárnap kivételével) nem küldi vissza, az ugyanolyan módon törvényerőre emelkedik, mintha aláírta volna, kivéve, ha a Kongresszus elnapolása miatt a visszaküldés nem lehetséges, mely esetben az nem emelkedik törvényerőre.

A Szenátus és a Képviselőház egyetértését igénylő minden rendeletet, határozatot vagy szavazatot (kivéve az elnapolás kérdését) az Egyesült Államok elnöke elé kell terjeszteni; mielőtt az hatályba lép az elnöknek jóvá kell hagynia, illetőleg, amennyiben azt nem hagyja jóvá, a Szenátus és a Képviselőház kétharmada törvényerőre emelheti a törvényjavaslatokkal kapcsolatos szabályozások és korlátozások szerint.

8. § A Kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, valamint behajtására, adósságok kifizetésére, az Egyesült Államok közös védelmére és általános jólétére vonatkozó rendelkezések meghozatalára, de a vámok, illetékek és járulékok az Egyesült Államok egészében egységesek;

  • kölcsön felvételére az Egyesült Államok számára;
  • az idegen nemzetekkel folytatott; az egyes tagállamok közötti és az indián törzsekkel folytatott kereskedelem szabályozására;
  • az Egyesült Államok egész területén az állampolgárság megszerzésének egységes szabályozására; valamint a csődeljárást szabályozó egységes törvények meghozatalára;
  • pénzérmék kibocsátására, azok, valamint idegen pénzérmék értékének megállapítására, továbbá a szabványsúlyok és mértékek rögzítésére;
  • az állami értékpapírok és az Egyesült Államok forgalomban lévő pénzérméinek hamisítása miatt büntetések megállapítására;
  • postahivatalok létesítésére és posta-utak építésére;
  • a tudomány és a hasznos művészetek haladásának támogatására azzal, hogy a szerzők és a feltalálók számára a vonatkozó írásművek és felfedezések jogát biztosítja meghatározott időre;
  • a Legfelsőbb Bíróság alá tartozó bíróságok létesítésére;
  • a kalózkodás és a nyílt tengeren elkövetett súlyos bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog elleni cselekmények meghatározására és megbüntetésére;
  • hadüzenetre, elkobzó és megtorló levelek kibocsátására, valamint a szárazföldi és tengeri zsákmányolás szabályozására;
  • hadseregek szervezésére és fenntartására azonban ilyen célokból a költségvetési hitel két évnél hosszabb időre nem terjedhet;
  • hajóhad felállítására és fenntartására;
  • a szárazföldi és tengeri haderők irányításának és szervezetének szabályozására;
  • a milícia igénybevételével kapcsolatos rendelkezésekre, az Unió törvényeinek végrehajtására, felkelések elfojtása és ellenséges támadások visszaverése céljából;
  • a milícia szervezetére, fegyverzetére és fegyelmére vonatkozó rendelkezések kibocsátására és a milíciának az Egyesült Államok szolgálatában álló részének irányítására, fenntartva az egyes államok jogát a tisztek kinevezésére és a Kongresszus által megállapított fegyelmi renddel összhangban, a milícia kiképzésének irányítására;
  • kizárólagos törvényalkotásra olyan esetekben, s olyan területek tekintetében (10 négyzetmérföldön belül), amelyek az egyes államok által történt átengedés és a Kongresszus hozzájárulása alapján az Egyesült Államok kormánya székhelyéül szolgálnak és hasonló jogkör gyakorlására olyan helységek tekintetében, amelyeket az érintett állam törvényhozó testülete hozzájárulása alapján az adott államban megvásárolt erődítmények, raktárak, hadiszertárak, dokkok és egyéb szükséges épületek létesítésének céljára;
  • olyan törvények megalkotására, amelyek szükségesek és megfelelőek a fenti hatáskör, valamint az Egyesült Államok kormányára, annak bármelyik minisztériumára vagy tisztségviselőire ráruházott hatáskör érvényesítése érdekében.

9. § Olyan személyek bevándorlását vagy behozatalát, akiket a jelenlegi tagállamok alkalmasnak találnak a bebocsátásra, a Kongresszus 1808. év előtt nem tiltja el, azonban az ilyen behozatalra személyenként legfeljebb 10 dollárt kitevő adót vagy illetéket lehet megállapítani.

A Habeas Corpus kibocsátásának kiváltságát nem lehet felfüggeszteni, kivéve, ha azt lázadás, vagy ellenséges támadás esetén az állam biztonsága megkívánja.

Nem lehet alkotni visszaható hatályú törvényt, valamint olyan kivételes törvényt, mely lehetővé tenné a bírói eljárás nélkül történő elítélést.

Fejadót vagy más egyenes adót csak a fenti rendelkezésekkel összhangban végrehajtott népszámlálás vagy becslés arányában lehet kivetni.

Az egyes tagállamokból kivitelre került árukra nem lehet adót vagy vámot kivetni.

A kereskedelem vagy adózás szabályozása nem részesítheti előnyben egyik állam kikötőit más államok kikötőivel szemben; nem lehet továbbá az egyes tagállamok között közlekedő hajókat arra kötelezni, hogy egy más államban kikössenek, kirakodjanak vagy vámot fizessenek;

az államkincstárból csak törvényhozási úton adott felhatalmazás alapján lehet kifizetést teljesíteni; időről-időre az állami költségvetés bevételeit és kiadásait feltüntető beszámolót és mérleget kell közzétenni.

Az Egyesült Államok nem adományoz nemesi címet; - az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó hasznot hajtó vagy bizalmi tisztséget betöltő személy a Kongresszus hozzájárulása nélkül idegen állam királyától vagy fejedelmétől ajándékot, anyagi juttatást, hivatalt vagy címet nem fogadhat el.

10. § Az egyes tagállamok nem lehetnek szerződés, külföldi szövetség vagy konföderáció részesei; nem bocsáthatnak ki elkobzó és megtorlásként igénybevételt elrendelő leveleket; nem verhetnek pénzérméket; nem bocsáthatnak ki hitelleveleket; adósságok visszafizetése céljaira csak arany és ezüst pénzérméket állapíthatnak meg törvényes fizetési eszközként; a tagállamok nem fogadhatnak el visszaható hatályú, valamint olyan kivételes törvényt, amely az elítélést bírói eljárás nélkül lehetővé tenné, olyan törvényt, mely a szerződéskötést hatályosan befolyásolná és nem adományozhatnak nemesi címeket.

Államok csak a Kongresszus hozzájárulásával vethetnek ki kiviteli vagy behozatali illetéket és vámot, kivéve azt a mértéket, amely feltétlenül szükséges felügyeleti törvényeik végrehajtása céljából; a tagállamok által a kivitelre és behozatalra megállapított vámok és illetékek tiszta jövedelmét az Egyesült Államok kincstára használja fel és az ezekre vonatkozó törvények felett a Kongresszus felülvizsgálati és ellenőrzési jogot gyakorol.

A tagállamok a Kongresszus hozzájárulása nélkül nem vethetnek ki tonna-tartalom után vámot, békeidőben nem tarthatnak fenn csapatokat és hadihajókat, nem létesíthetnek megállapodást vagy szerződést idegen állammal, nem folytathatnak háborút, kivéve a tényleges megtámadtatás esetét vagy olyan fenyegető veszélyt, mely a késlekedést nem teszi lehetővé.

I I . Cikk

1. § A végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti. Hivatalát négy éven át viseli; az ugyanilyen időtartamra választott alelnökkel együtt az elnököt az alábbi módon kell megválasztani:

Minden tagállam a törvényhozó testülete által előírt módon annyi elektort jelöl ki, amennyi megfelel az állam által a Kongresszusba küldendő szenátorok és képviselők összes számának: szenátort, képviselőt, valamint az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó bizalmi vagy hasznot hajtó hivatalt betöltő személyt nem lehet elektorként kijelölni.

Az elektorok saját államaikban összeülnek és két személyre szavaznak, akik közül legalább az egyik nem annak az államnak a lakosa, melynek lakosai az elektorok. Jegyzéket készítenek minden olyan személyről, akire szavazatokat adtak le és feltüntetik az egyesekre leadott szavazatok számát; ezt a jegyzéket aláírják és hitelesítik, s azt lepecsételve az Egyesült Államok kormányának székhelyére a Szenátus elnökéhez juttatják el. A Szenátus elnöke a Szenátus és a Képviselőház jelenlétében felnyitja a tanúsítmányokat és az azokban foglalt szavazatokat megszámlálják. A legtöbb szavazatot kapott személy az elnök, ha ez a szám a kijelölt összes elektorok többségét jelenti; amennyiben egynél több személy élvez ilyen többséget és egyforma számú szavazattal rendelkeznek, a Képviselőház az egyik ilyen személyt szavazás útján haladéktalanul elnökké választja; ha ilyen személynek nincs többsége, a Képviselőház hasonló módon választja meg az elnököt a jegyzékben szereplő öt legmagasabb szavazatot nyert személy közül. Az elnök megválasztása alkalmával a szavazatokat államonként kell számításba venni s az egyes államok képviselete egy szavazattal bír; a jelen rendelkezés szempontjából a határozatképességnek az államok kétharmadát képviselő tagokat kell tekinteni; a választáshoz valamennyi állam többsége szükséges. Minden esetben az elnök megválasztása után a legtöbb elektori szavazatot elnyert személy az alelnök. Amennyiben azonban két vagy több személy egyenlő számú szavazatot nyert el, a Szenátus ezek közül szavazás útján választja meg az alelnököt.

A Kongresszus megállapíthatja az elektorok megválasztásának idejét és azt a napot, amikor szavazataikat leadják; ez a nap azonos az Egyesült Államok egész területén.

Elnökké csak olyan személy választható, aki az Egyesült Államok állampolgáraként született, vagy a jelen alkotmány elfogadása idején az Egyesült Államok állampolgára; az elnöki tisztségre továbbá csak olyan személy választható, aki 35. életévét betöltötte és 14 év óta az Egyesült Államokban van a lakhelye.

Amennyiben az elnököt hivatalából elmozdítják, elhuny, hivataláról lemond vagy nem képes ellátni az elnöki hivatallal kapcsolatos hatáskört és kötelességeket, az az alelnökre száll; a Kongresszus törvényhozási úton rendelkezhetik a hivatalból történő elmozdítással, elhalálozással, lemondással vagy a hivatalviselési képtelenséggel kapcsolatban mind az elnök, mind az alelnök vonatkozásában meghatározva azt is, hogy melyik tisztségviselő látja el az elnöki tisztet, aki addig marad e hivatalban, amíg a gátló körülmény megszűnik, illetve, ha az elnököt megválasztják.

Az elnök megállapított időpontokban szolgálataiért tiszteletdíjban részesül, amelyet sem felemelni sem csökkenteni nem lehet az alatt az idő alatt, amelyre megválasztották, s ugyanezen idő alatt nem fogadhat el más anyagi juttatást sem az Egyesült Államoktól, sem az egyes tagállamoktól.

Hivatalba lépése előtt az alábbi esküt vagy fogadalmat teszi: - "Én, ünnepélyesen esküszöm (vagy fogadom), hogy az Egyesült Államok elnökének tisztét híven gyakorolom, és legjobb képességeim szerint fenntartom, óvom és megvédem az Egyesült Államok alkotmányát."

2. § Az elnök az Egyesült Államok szárazföldi haderejének és hajóhadának és az egyes államok milíciájának főparancsnoka, amikor az utóbbiakat az Egyesült Államok tényleges szolgálatában alkalmazzák; írásban felkérheti a végrehajtó hatalom egyes ágainak vezető tisztségviselőit, véleményük megadására az adott hivatallal kapcsolatos bármilyen kötelesség vonatkozásában és, a közjogi felelősségre vonás esetét kivéve, joga van az Egyesült Államok ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a kegyelmezésre.

Az elnöknek joga van a Szenátus tanácsa és hozzájárulása alapján nemzetközi szerződések kötésére, feltéve, ha a jelenlevő szenátorok kétharmada ahhoz hozzájárul; kijelöli a Szenátus tanácsa és hozzájárulása alapján a nagyköveteket, követeket, konzulokat, legfelsőbb bírósági bírákat és az Egyesült Államok más olyan tisztviselőit nevezi ki, akiknek kinevezése tekintetében az alkotmány nem tartalmaz eltérő rendelkezéseket és akiknek hivatalát törvény alapján állították fel; a Kongresszus azonban törvényhozási úton, ha azt megfelelőnek találja, alsóbb hivatalok tisztviselőinek kinevezését egyedül az elnökre, bíróságokra vagy a végrehajtó ágazatok vezetőire ruházhatja.

Az elnök joggal bír megüresedett hivatalok betöltésére akkor, amikor a Szenátus nem ülésezik, olyan kinevezések adományozása útján, amelyek a legközelebbi ülésszak végén lejárnak.

3. § Az elnök időről-időre tájékoztatja a Kongresszust az Unió helyzetéről s a Kongresszusnak megfontolásra ajánlhat olyan intézkedéseket, amelyeket szükségesnek és hasznosnak ítél; rendkívüli alkalmakkor összehívhatja mindkét Házat, illetve az egyik Házat s az esetben, ha a két Ház nem tud megállapodni az elnapolás ideje tekintetében, mindkettőt annyi időre napolhatja el, melyet megfelelőnek ítél; fogadja a nagyköveteket és követeket; gondot fordít arra, hogy a törvényeket híven hajtsák végre és kiadja az Egyesült Államok összes tisztségviselői számára a kinevezési okmányokat.

4. § Az Egyesült Államok elnökét, alelnökét és valamennyi polgári tisztségviselőjét közjogi felelősségre vonás során hivatalukból el kell mozdítani, hazaárulás, vesztegetés, egyéb súlyos bűncselekmény és vétség miatt történt elítélés esetén.

I I I . Cikk

1. § Az Egyesült Államok bírói hatalma a Legfelsőbb Bíróságot és olyan alsóbb bíróságokat illet, amelyeket a Kongresszus időről-időre megállapít és megalkot. Mind a legfelsőbb, mind az alsó bíróságok bírái hivatalukat addig gyakorolják, míg azt megfelelően látják el; szolgálataikért meghatározott időközökben tiszteletdíjban részesülnek, melyet hivatalviselésük tartama alatt nem lehet csökkenteni.

2. § A bírói hatalom kiterjed a törvény és méltányosság (equity) alá tartozó minden ügyre, olyan ügyekre, amelyek a jelen alkotmány hatálya alá tartozó körben az Egyesült Államok jelen és jövő törvényei, nemzetközi szerződései körében keletkeztek; nagyköveteket, követeket és konzulokat érintő esetekre; a tengeri hajózást és a tengeri joghatóságokat érintő esetekre; olyan jogvitákra, amelyekben az egyik fél az Egyesült Államok; két vagy több állam közötti jogvitákra; az egyik állam polgára és egy másik állam közötti jogvitákra; egy állam által engedélyezett földterület igénylése kapcsán egy más állam polgárai és egy állam közötti, illetve ennek polgárai közötti, valamint idegen államok polgárai vagy alattvalói közötti jogvitákra.
    
Nagykövetet, más diplomáciai vezetőket és konzulokat érintő, valamint olyan ügyekben, melyekben az egyik fél egy állam, a Legfelsőbb Bíróság eredeti joghatósággal bír. Egyéb fent említett ügyekben a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési hatáskörrel bír mind jog-, mind ténykérdések tekintetében; a kivételeket és a részletes szabályozást a Kongresszus állapítja meg.
   
Minden bűnügyben, kivéve a közjogi felelősségre vonás eseteit, esküdtszék jár el; ilyen ügyeket abban az államban kell tárgyalni, amelyben a bűncselekményt elkövették; amikor azonban a bűncselekményt nem egy államon belül követték el, a tárgyalást a Kongresszus által törvényhozási úton megállapított helyen vagy helyeken kell lefolytatni.

3. § Az Egyesült Államok ellen árulást csak háborúindítással vagy az ellenséghez való csatlakozással, tanáccsal és tettel történt megsegítése révén lehet elkövetni. Senkit nem lehet árulás miatt elítélni, csak akkor, ha azt két tanú, akik az ilyen nyilvános cselekménynek is tanúi voltak, állítja vagy a nyilvános tárgyaláson beismerő vallomás alapján.
   
A Kongresszus hatáskörrel bír az árulás büntetésének meghatározására, de a polgári jogok elvesztése árulás miatt a hozzátartozókat vagy a vagyont, csak az elítélt személy életének tartamára érinti.

I V . Cikk

1. § Egy államban végrehajtott állami aktusok, okmányok, feljegyzések és bírói eljárások teljes hitelességgel és hatállyal bírnak más államokban. A Kongresszus általános törvényekkel szabályozhatja ilyen aktusok, feljegyzések és eljárások valódisága bizonyításának módját és azok joghatását.

2. § Az egyes államok polgárait megilletik az összes többi állam polgárainak nyújtott kiváltságok és mentességek.
   
Olyan személyt, akit egy államban árulás, főbenjáró vagy egyéb bűncselekmény miatt vád alá helyeztek, az igazságszolgáltatás elől elmenekült és egy más állam területén található, ki kell adni ama állam végrehajtó hatóságának kérésére, amelyből elmenekült és abba az államba kell szállítani, amelyet a bűncselekmény tekintetében a joghatóság megillet.
   
Olyan személyt, aki egy államban szolgálatra vagy munkára van kötelezve annak törvényei értelmében, és más államba menekül, nem lehet ez utóbbi állam törvényei vagy szabályai alapján ilyen szolgálat vagy munka alól felmenteni, hanem ki kell adni annak a félnek kérelmére, akit ilyen szolgálat vagy munka megillet.

3. § A Kongresszus új államokat vehet fel az Unióba; nem lehet új államot alakítani vagy alapítani egy más állam joghatósága alá tartozó területen; nem lehet új államot alakítani két vagy több állam, illetve államok részeinek egyesítése útján, kivéve, ha az érintett államok törvényhozó testülete és a Kongresszus ehhez hozzájárul.
   
A Kongresszus hatáskörrel bír az Egyesült Államokhoz tartozó területekkel és egyéb tulajdonnal kapcsolatos rendelkezési jog és a szükséges szabályok megállapítása tekintetében; a jelen alkotmány rendelkezéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy azok az Egyesült Államok vagy az egyes államok igényeit csorbítják.

4. § Az Egyesült Államok az Unió minden állama számára biztosítja a köztársasági kormányformát és minden államot védelmez a támadás ellen; az állami törvényhozó testület, illetve (ha a törvényhozó testület összehívása nem lehetséges) az állam végrehajtó hatóságának kérelmére védelmet nyújt belső erőszak ellen.

V . Cikk

A Kongresszus, ha a két Ház kétharmada szükségesnek találja, kiegészítéseket terjeszt elő a jelen alkotmányhoz, illetve az összes államok kétharmada törvényhozó testületeinek kérelmére a kiegészítések előterjesztése céljából tanácskozást hív össze, amely módosítások mindkét esetben minden tekintetben a jelen alkotmány hatályos részét képezik, amennyiben azokat az államok háromnegyed részének törvényhozó testülete illetve az államok háromnegyed részének gyűlése megerősítette aszerint, hogy a Kongresszus a megerősítésnek melyik módját javasolta; mindamellett az 1808. év előtt elhatározott kiegészítés semmilyen tekintetben nem érintheti az I. cikk 4. § 1. és 4. bekezdéseit; továbbá egy államot sem lehet annak hozzájárulása nélkül a szenátusi egyenlő szavazati jogától megfosztani.

V I . Cikk

A jelen alkotmány elfogadása előtt fennálló tartozások és kötelezettségek a jelen alkotmány értelmében az Egyesült Államokkal szemben ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint a Konföderáció tekintetében.
    
A jelen alkotmány s annak értelmében alkotott törvények, valamint az Egyesült Államok meghatározása alapján létrejött és létrejövő nemzetközi szerződések az ország legfőbb törvényei; e törvények kötelezőek minden államban minden bíró számára tekintet nélkül az egyes államok alkotmányában vagy törvényeiben foglalt ellenkező rendelkezésekre.
   
A fent említett szenátorokat és képviselőket, az egyes állami törvényhozó testületek tagjait, az Egyesült Államok és az egyes államok igazgatási és igazságszolgáltatási tisztviselőit eskü vagy fogadalom kötelezi a jelen alkotmány tiszteletben tartására; nem lehet vallási hovatartozást megkövetelni az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó hivatali tisztség vagy megbízás betöltésével kapcsolatban.

V I I . Cikk

A jelen alkotmány hatályba lépéséhez elegendő, ha azt kilenc állam gyűlése megerősíti s az eme államok vonatkozásában válik hatályossá.
   
Készült az Úr 1787. évének szeptember 17. napján és az Egyesült Államok függetlenségének 12. évében a gyűlésen képviselt államok egyhangú hozzájárulásával. Amit nevünk aláírásával tanúsítunk:

  • George Washington, Elnök és Virginia állam képviselője
  • New Hampshire: John Langdon, Nicholas Gilma
  • Massachusetts: Nathaniel Gorham, Rufus King
  • Connecticut: Wm. Saml. Johnson, Roger Sherman
  • New York: Alexander Hamilton
  • New Jersey: Will Livingston, David Brearley, Wm. Paterson, Jona. Dayton
  • Pennsylvania: B. Franklin, Thomas Mifflin, Robt. Morris, Geo. Clymer, Thos. FitzSimons, Jared Ingersoll, James Wilson, Gouv. Morris
  • Delaware: Geo. Read, Gunning Bedford Jun., John Dickinson, Richard Bassett, Jaco. Broom
  • Maryland: James McHenry, Daniel of Saint Thomas' Jenifer, Danl. Carroll
  • Virginia: John Blair, James Madison Jr.
  • North Carolina: Wm. Blount, Rich'd Dobbs Spaight, Hugh Williamson 
  • South Carolina: J. Rutledge, Charles Cotesworth Pinckney, Charles Pinckney, Pierce Butler
  • Georgia: William Few , Abr. Baldwin

1787. szeptember 17

Alkotmánykiegészítések

Az első tíz alkotmánykiegészítést együttesen a "Jogok Törvényé"-nek nevezik.

I . Cikk  (1791)

A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.

I I . Cikk (1791)

Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.

I I I . Cikk (1791)

Béke idején katonát csak a ház tulajdonosának hozzájárulásával lehet beszállásolni; háború idején is a beszállásolás a törvényben megállapított módon történik.

I V . Cikk (1791)

A népnek a személy, lakóház, okmányok és a tulajdonban lévő tárgyak biztonságához való, megalapozatlan házkutatások és lefoglalások elleni jogát nem lehet megsérteni, és ilyen parancsokat csak valószínűsített, esküvel vagy fogadalommal alátámasztott ügyben lehet kibocsátani és részletesen meg kell jelölni a házkutatás helyét és a lefoglalandó vagy letartóztatandó dolgot, illetve személyt.

V . Cikk (1791)

Senkit sem lehet főbenjáró vagy súlyos bűncselekmény miatt felelősségre vonni, csak ha a Nagy Esküdtszék vádindítványt vagy vádhatározatot terjesztett elő, kivéve a szárazföldi, tengeri haderő vagy a milícia körében felmerült ügyeket, amikor a szóban forgó személy háború vagy a közt fenyegető veszély idején tényleges szolgálatot teljesít; senkit nem lehet ugyanazon bűncselekményért kétszer életét vagy testi épségét fenyegető eljárás alá vonni; senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy büntetőügyben saját maga ellen tanúskodjék; életet, szabadságot vagy vagyont sújtó ítéleteket csak a törvénynek megfelelő eljárás alapján lehet kimondani; magántulajdont közcélokra csak igazságos kártalanítás ellenében lehet igénybe venni.

V I . Cikk (1791)

Büntetőügyekben a vádlottnak joga van arra, hogy ama állam és kerület elfogulatlan esküdtszéke, melyben a bűncselekményt elkövette gyors és nyilvános tárgyaláson bírálja el az ügyét; ezt a kerületet előzőleg a törvényben meg kell határozni, a vádlottat a vádemelés természetéről és okáról tájékoztatni kell; a vádlottat az ellene tanúskodó személyekkel szembesíteni kell; a mellette tanúskodó személyek megidézése kötelező eljárás útján történik s a vádlott védelmét védőügyvéd látja el.

V I I . Cikk (1791)

A közös jog (common law) alapján folytatott bírói eljárás során, amennyiben a peresített érték 20 dollárnál magasabb, az esküdtszéki tárgyaláshoz való jog fennmarad, és az esküdtszék által megvizsgált tényt az Egyesült Államok bíróságai csak a közös jog (common law) szabályai szerint vizsgálhatják felül.

V I I I . Cikk (1791)

Nem lehet túl magas óvadékot megállapítani, túl magas pénzbírságokat kiszabni vagy kegyetlen és szokatlan büntetéseket kimondani.

I X . Cikk (1791)

Az alkotmányban felsorolt bizonyos jogokat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok elvonják vagy csökkentik a nép által élvezett más jogokat.

X. Cikk (1791)

Az alkotmány által az Egyesült Államokra rá nem ruházott, de az egyes államoknak meg nem tagadott jogok az államokat, illetve a népet illetik.

X I . Cikk (1795)

Az Egyesült Államok jogának hatálya nem alkalmazható olyan peres eljárásoknál vagy jogszolgáltatásban, amelyet az Egyesült Államok egyik államának állampolgárai, vagy bármely külföldi állam állampolgárai illetve alattvalói kezdeményeznek, illetve foganatosítanak az Egyesült Államok egy másik állama ellen.

X I I . Cikk (1804)

Az elektoroknak saját államukban össze kell gyűlniük, és titkos szavazással szavazniuk kell az elnök és az alelnök személyére, akik közül legalább az egyik nem lehet ugyanannak az államnak a lakója, ahol az elektorok szavaznak; külön szavazólapokon kell megnevezniük azt a személyt, akit elnöknek, és azt, akit alelnöknek választanak. Külön-külön listát kell összeállítaniuk azokról, akik elnökként, és azokról, akik alelnökként kaptak szavazatokat, valamint az egyes személyekre adott szavazatok számáról, mely listákat aláírásukkal hitelesítve, pecséttel lezárva továbbítani kell az Egyesült Államok kormányának székhelyére a Szenátus Elnökének címére; a Szenátus elnöke, a Szenátus és a Képviselőház jelenlétében valamennyi tanúsítványt kinyitja, majd megszámlálják a szavazatokat. Az a személy lesz az elnök, aki elnökként a legtöbb szavazatot kapta, amennyiben ez a szám a kijelölt elektorok létszámát tekintve a többséget jelenti; ha ezt a többséget egyetlen személy sem éri el, a Képviselőház a három legtöbb elnöki szavazatot kapott személy közül azonnali titkos szavazással megválasztja az elnököt. Az elnök megválasztásakor azonban a szavazatokat államonként számlálják, és ekkor minden állam képviseletének csupán egy szavazata van; a határozatképességhez az egy vagy több személy által képviselt államok kétharmadának, a megválasztáshoz az államok többségének szavazata kell. Amennyiben a Képviselőház, bár a választás jogát reá ruházták, a következő március hó negyedik napjáig sem választja meg az elnököt, az alelnök veszi át az elnök jogkörét, épp úgy, mint amikor halál esetén vagy más okból az elnök nem tud alkotmányos kötelezettségeinek megfelelni. Az lesz az alelnök, aki a kijelölt elektorok száma szerinti legtöbb alelnöki szavazatot kapja. Ha ezt a többséget senki nem szerzi meg, a Szenátus a listán szereplő két legtöbb szavazatot kapott személy közül fogja kiválasztani az alelnököt. Határozatképességhez a szenátorok számának kétharmada, a választáshoz pedig a szavazatok többsége szükséges. Ha azonban valaki alkotmányos szempontból nem választható meg az elnöki hivatalra, nem választható meg az Egyesült Államok alelnökének sem.

X I I I . Cikk (1865)

l. § Az Egyesült Államokban vagy annak fennhatósága alá eső területen sem rabszolgaság, sem kényszerű szolgaság nem fordulhat elő, kivéve bűncselekmény elkövetéséért kiszabott büntetés esetét, amikor az elkövetőt törvényes eljárással kell elítélni.

2. § E cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X I V . Cikk (1868)

1. § Valamennyi, az Egyesült Államokban született, vagy később ott állampolgárságot nyert személy, aki ennek következtében az Egyesült Államok fennhatósága alá esik, a lakhelye szerinti állam, és az Egyesült Államok állampolgára. Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely korlátozza az Egyesült Államok állampolgárait megillető előjogokat vagy mentesítéseket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül; törvénykezés során az államok senkitől nem tagadhatják meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet.

2. § A képviselők számát az egyes államok között azok létszámának arányában osztják fel. Ennek során figyelembe veszik az állam lakosainak számát, nem számítva bele az adót nem fizető indián lakosságot. Ha azonban az állam valamely férfi polgárától a szavazati jogot megvonják, akár az Egyesült Államok elnökének és alelnökének megválasztásához kijelölendő elektorokra, akár a Kongresszus képviselőire, vagy az illető állam végrehajtó és bírói szerveinek tisztségviselőire illetve a törvényhozásra való szavazásnál bár betöltötte már a 21. évét és az Egyesült Államok állampolgára, vagy ezt a jogot bármely módon korlátozzák, a képviselet alapját képező számot abban az arányban kell csökkenteni, ahogy e férfi állampolgárok száma az illető állam 21. évét betöltött férfi lakosságának számához aránylik. Kivételt képez az az eset, ha az illető személyek lázadásban vettek részt, vagy bűntettet követtek el.

3. § Egyetlen személy sem lehet szenátor, kongresszusi képviselő, elnök és alelnök megválasztásához kijelölt elektor, illetve nem tölthet be az Egyesült Államokban vagy annak valamelyik államában sem polgári, sem katonai jellegű állami hivatalt, aki a Kongresszus tagjaként, illetve mint az Egyesült Államok egyik tisztségviselője vagy annak valamely állama törvényhozásának vagy közigazgatásának, illetve igazságszolgáltatásának egyik tisztségviselője már esküt tett az Egyesült Államok Alkotmányára, és ezután az Egyesült Államok ellen irányuló felkelésben vagy lázadásban vett részt, vagy ellenségeinek támogatást vagy vigaszt nyújtott. A Kongresszus azonban mindkét házának kétharmados szavazati többségével mentesítést adhat az ilyen kizáró ok alól.

4. § Az Egyesült Államok törvénnyel szentesített állami pénzügyi kötelezettségeinek érvényessége, például zendülések vagy lázadások elfojtásában nyújtott szolgálatokért kifizetett nyugdíjak és jutalmak, nem képezheti vita tárgyát. Azonban sem az Egyesült Államok, sem valamely állama nem ismer el olyan kötelezettséget vagy nem fizet ki olyan adósságot, mely valamely, az Egyesült Államok ellen irányuló zendülés vagy lázadás előmozdításával kapcsolatban keletkezett, illetve ha valamely rabszolga elvesztése vagy felszabadítása következtében kárigénnyel lépnének fel; minden ilyen adósságot vagy kötelezettséget illetve kárigényt illegálisnak és semmisnek kell tekinteni.

5. § E cikkely rendelkezéseit a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X V . Cikk (1870)

1. § Az Egyesült Államok polgárainak szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja fajra, színre vagy korábbi szolgaságra való hivatkozással.

2. § E cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X V I . Cikk (1913)

A Kongresszusnak jogában áll bármilyen eredetű jövedelemre jövedelemadót kivetni és azt behajtani, anélkül, hogy azt az államok között arányosan felosztanák, tekintet nélkül népszámlálás vagy számbavétel adataira.

X V I I . Cikk (1913)

1. § Az Egyesült Államok Szenátusába államonként két szenátort kell választani, akiket az illető állam népe hat évre választ; minden szenátornak egy szavazata lesz. A választóknak minden államban meg kell felelni azoknak a kívánalmaknak, melyek a legnépesebb állami törvényhozó testület megválasztásához szükségesek.

2. § Ha a Szenátusban bármely állam képviseletében üresedés áll elő, a kérdéses állam legfőbb végrehajtó hatósága az üresedés betöltésére választásokat ír ki, feltéve, hogy az egyes államok törvényhozása felhatalmazhatja az állam vezetőjét átmeneti kinevezések megtételére, míg a nép a törvényhozás irányítása szerint választással be nem tölti a megüresedett helyeket.

3. § Ez az alkotmánymódosítás hatályba lépése előtt nem befolyásolhatja egyetlen szenátor megválasztását vagy hivatali idejét sem.

XV I I I . Cikk (1919)

1. § E cikkely ratifikálása után egy évvel az Egyesült Államokban és a fennhatósága alá eső területeken a szeszes italok gyártása, eladása vagy szállítása, importja vagy exportja fogyasztási célból ezennel tilos.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus és az államok törvényalkotása útján fogják érvényre juttatni.

3. § Az Alkotmány előírása szerint ez a cikkely addig nem lép életbe, míg az államok törvényhozása alkotmánymódosításként azt nem ratifikálta, és ennek hét éven belül meg kell történnie azután, hogy azt a Kongresszus az államoknak benyújtotta.

X I X . Cikk (1920)

1. § Az Egyesült Államok állampolgárainak szavazati jogát nemre való hivatkozással sem az Egyesült Államok, sem annak valamelyik állama nem korlátozhatja vagy tagadhatja meg.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X X . Cikk (1933)

1. § Az elnök és az alelnök hivatali ideje január 20-án, a szenátoroké és képviselőké január 3-án déli 12 órakor jár le, abban az évben, amikor e cikkely ratifikálása nélkül különben lejárna; az őket hivatalban követők hivatali ideje ekkor kezdődik.

2. § A Kongresszusnak évenként legalább egyszer, január 3-án déli 12 órai kezdettel össze kell ülnie, hacsak törvény útján más napot nem jelölnek ki.

3. § Ha a megválasztott elnök hivatali idejének megjelölt kezdetére meghalna, a megválasztott alelnök lesz az elnök. Ha erre az időre nem választották volna meg az elnököt, vagy a megválasztott elnök valamilyen ok miatt nem töltheti be hivatalát, a megválasztott alelnök látja el az elnöki jogkört mindaddig, míg az elnök hivatalba nem léphet; ha valamilyen okból sem a megválasztott elnök, sem a megválasztott alelnök nem veheti át a hivatalát, a Kongresszus törvény útján rendelkezhet az elnöki hivatal ideiglenes betöltéséről, vagy meghatározhatja azt a módot, mellyel az elnöki hivatalt ellátó személyt megválasztják, amíg az elnök vagy az alelnök hivatalba nem léphet.

4. § Amikor az elnök illetve alelnök megválasztásának joga a Képviselőházra illetve a Szenátusra száll, a Kongresszus törvény útján rendelkezhet, ha a Képviselőház által elnöknek, illetve a Szenátus által alelnöknek megválasztható személyek közül bármelyik meghalna.

5. § Az első és a második bekezdés október 15-én, e cikkely ratifikálását követően lép életbe.

6. § Ez a cikkely hatálytalanná válik, hacsak az államok háromnegyedének törvényhozása a benyújtástól számított hét éven belül alkotmánymódosításként nem ratifikálja.

X X I . Cikk  (1933)

1. § Az Egyesült Államok Alkotmányának 18. cikkelyét ezennel hatályon kívül helyezik.

2. § Tilos a szeszesitalok szállítása vagy bevitele valamely államba vagy tartományba, illetve tilos az Egyesült Államok birtokában tartani belföldi szállítás vagy felhasználás céljából, ha ezzel a helyi törvényeket megsértik.

3. § Ez a cikkely mindaddig nem lép hatályba, míg az államok konvenciói alkotmánymódosításként a benyújtástól számított hét éven belül az Alkotmány előírásainak megfelelően nem ratifikálják.

X X I I . Cikk (1951)

1. § Egyetlen személy sem választható meg az elnöki hivatalra több mint kétszer, és egyetlen olyan személy sem választható meg egynél több esetben, aki már egyszer azt betöltötte, illetve két évnél hosszabb ideig valaki más helyett elnöki jogkörrel rendelkezett. Ez a cikkely azonban egyetlen olyan személyre sem vonatkozhat, aki az elnöki hivatalt éppen akkor töltötte be, amikor a Kongresszus erre vonatkozó javaslatát megtette, és hatályba lépésekor nem akadályozhatja meg, hogy az elnöki hivatalt vagy az elnök jogkörét az erre máskülönben jogosult személy átvegye, illetve a már átvett hivatalt hivatali idejének végéig megtartsa.

2. § Ez a cikkely addig nem lép hatályba, amíg az államok háromnegyedének törvényhozása alkotmánymódosításként hét éven belül nem ratifikálta attól számítva, hogy a Kongresszus azt az államoknak benyújtotta.

X X I I I . Cikk (1961)

1. § Az Egyesült Államok kormányának székhelyéül kijelölt Kerület a Kongresszus irányítása mellett a következőképpen jelöl:
     
Az elnököt és alelnököt választó elektorok számának meg kell egyeznie a Kerületet a Kongresszusban képviselő szenátorok és képviselők számával, amelyre a Kerület államként jogosult lenne, ez azonban soha nem lehet több, mint a legkisebb népességű államot megillető létszám; az államok által kinevezett elektorokon felül ezek további elektori létszámot jelentenek, azonban az elnök és alelnök-választás esetén állam által kinevezett elektoroknak tekintendők; az elektoroknak a Kerületben kell összegyűlniük a 12. cikkelyben meghatározott feladataik ellátására.

2. § A Kongresszus ezt a cikkelyt törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X X I V . Cikk (1964)

1. § Az Egyesült Államok állampolgárainak elnököt vagy alelnököt választó elektorokra, illetve a Kongresszusba küldött szenátorokra és képviselőkre vonatkozó szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja a szavazati adó vagy más adókötelezettség elmulasztására való hivatkozással.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

X X V . Cikk (1967)

1. § Abban az esetben, ha az elnököt elmozdítják hivatalából, elhunyt vagy lemond, az elnöki hivatalt az alelnök veszi át.

2. § Amennyiben az alelnöki hivatal nincs betöltve, az elnök jelöl ki alelnököt, aki akkor veszi át hivatalát, ha a Kongresszus mindkét háza többségi szavazattal ezt megerősíti.

3. § Ha az elnök a Szenátus pro tempore elnökének és a Képviselőház elnökének írásos nyilatkozatot juttat el arról, hogy hivatali jogkörét és kötelezettségeit nem tudja ellátni, ameddig ennek ellenkezőjéről írásos nyilatkozatot nem tesz, az elnöki jogokat és kötelezettségeket ügyvezető elnökként az alelnök látja el.

4. § Ha az alelnök vagy a végrehajtó szervek vezető tisztségviselőinek többsége, illetve más hasonló testület - melyről a Kongresszus a törvény útján rendelkezik - írásos nyilatkozatot juttat el a Szenátus pro tempore elnökéhez és a Képviselőház elnökéhez arról, hogy az elnök nem képes jogkörét és hivatali kötelezettségeit ellátni, az alelnök ügyvezető elnökként azonnal átveszi a hivatalt.
     
Miután az elnök a Szenátus pro tempore elnökének és a Képviselőház elnökének eljuttatta írásos nyilatkozatát arról, hogy az őt hivatalában akadályozó tényezők elhárultak, ismét átveszi jogkörét és hivatali kötelezettségeit, hacsak az alelnök és a végrehajtó szervek vezető tisztségviselőinek többsége, illetve más hasonló testület, amelyről a Kongresszus a törvény útján rendelkezik, négy napon belül nem juttatja el a Szenátus pro tempore elnökéhez és a Képviselőház elnökéhez írásos nyilatkozatát arról, hogy az elnök nem képes ellátni hivatalát. Ekkor a Kongresszus, ha nem ülésezik, 48 órán belül összeül, hogy megoldja a kérdést. A Kongresszusnak az utóbbi írásos nyilatkozat átvétele után 21 napon belül össze kell ülnie, illetve az összehívás után 21 napon belül mindkét ház kétharmados szavazati arányával döntenie kell; ha ez a döntés úgy szól, hogy az elnök nem képes hivatali jogkörét és kötelezettségeit ellátni, ügyvezető elnökként az alelnök veszi át a hivatalt; máskülönben az elnök ismét átveszi hivatali jogkörét és kötelezettségeit.

X X V I . Cikk (1971)

1. § Az Egyesült Államok 18 éves vagy annál idősebb állampolgárainak szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja életkorra való hivatkozással.

2. § Ezt a cikkelyt a Kongresszus törvényalkotás útján fogja érvényre juttatni.

XXVII. Cikk (1992)

A szenátorok és képviselők fizetését szabályozó törvények csak a következő választási ciklus után léphetnek életbe.

Adober Reader

  • Adobe logó
    Ingyenes letöltés

    Az oldalon található letölthető dokumentumok PDF formátumban vannak. A PDF fájlok megtekintéséhez Adobe Acrobat Reader szükséges. Ez ingyenesen letölthető a honlapról, melyet a fenti linkre kattintva ér el.