Követségi hírek
Követségi látogatás Hajdúhadházon
Jeffrey Levine követtanácsos beszéde
2009. január 8.
• Jó napot kívánok!
• Örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma Önökkel abból az alkalomból, hogy a Legfelsőbb Bíróság precedens értékű döntést hozott a hajdúhadházi iskolákban folytatott szegregációs gyakorlat megszüntetéséről.
• Mindenekelőtt hadd gratuláljak mindannyiuknak ahhoz, hogy Önök is nagymértékben hozzájárultak ennek az eredménynek az eléréséhez.
• A minden gyermek számára egyenlő közoktatás olyan cél, mely nagyon fontos az amerikai szülőknek is.
• Azokra, akik ma itt vannak, úgy fognak emlékezni az eljövendő generációk, mint bátor emberekre, akik tenni akartak az itt élő gyermekek jobb sorsáért.
• Itt és most Önök történelmet írnak, amelyre gyermekeik és az ő gyermekeik büszkék lesznek.
• És az idő múlásával biztos vagyok benne, hogy Önök is büszkeséggel tekintenek majd vissza arra az örökségre, melyet gyermekeikre hagyományoztak.
• Az Önök példája és a magyar Legfelsőbb Bíróság ítélete egyaránt a saját történelmünket juttatja az eszembe.
• 1954-ben, a Brown versus Board of Education (Oktatási Bizottság) néven ismert perben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága törvénytelennek nyilvánította az iskolai szegregációt, és ezzel megnyitotta az utat ahhoz, hogy minden amerikai gyermek egyenlő oktatásban részesüljön.
• Bár magáról a bírósági ügyről sokan tudják, hogy nagy hatással volt az amerikai oktatási rendszerre, kevesen emlékeznek a per mögött meghúzódó konkrét történetre.
• Olyan történet ez, melynek meggyőződésem szerint különleges jelentősége van, és szeretném ma Önökkel megosztani.
• A Brown versus Board of Education (Oktatási Bizottság) perben a Brown felperesi elnevezés Oliver Brown, a nyolcéves Linda Brown édesapjának vezetékneve.
• Linda egy afroamerikai kislány volt, aki szeretett volna beiratkozni egy, az otthonához közel lévő iskolába, ahová kizárólag fehér gyerekek jártak.
• Ez az iskola hét saroknyira volt a lakásától, míg az iskola, ahová addig járt, majdnem két kilométerre.
• Csakhogy az iskolát fehér gyermekek részére tartották fenn, és Lindának nem engedték meg, hogy beiratkozzon.
• A nevezetes bírósági ügy előtt Oliver Brown a hétköznapi emberek életét élte családjával a kansasi Topeka városában.
• Segédlelkészként és a Santa Fe-i vasúttársaságnál hegesztőként dolgozott.
• Saját kis közösségében nagy megbecsülésnek örvendett. Valószínűleg úgy jellemezte volna magát, mint átlagos embert: egyszerű, dolgos, aki a családjának és közösségének szenteli magát.
• Ám amikor Oliver Browntól elvitatták azt a jogot, hogy beírassa a lányát az iskolába egyszerűen a borszíne miatt, ez a hétköznapi ember kivételes döntést hozott: beperelte a város Oktatási Bizottságát.
• Az általa indított per egy olyan folyamatot indított el, melynek végén a Legfelsőbb Bíróság mérföldkőnek számító döntése állt, mely szerint a gyermekek szétválasztása nem egyeztethető össze az egyenlőség elvével.
• Oliver Brown bátor tette Amerika történelmének egyik legjelentősebb fejezetét nyitotta meg.
• És hozzájárult az általa, egy máskülönben teljesen hétköznapi ember által ránk hagyományozott értékeknek a formáláshoz.
• Oliver Brown története azért fontos, mert emlékeztet bennünket az egyének hatalmára egy szabad társadalomban, és felhívja a figyelmet arra a kulcsfontosságú szerepre, melyet a szülők játszanak gyermekük oktatásában.
• Azok a szülők, akiknek fontosak a gyermekeik, példát mutatva vezetik gyermekeiket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy minél jobb oktatásban részesüljenek.
• Gratulálok mindannyiuknak ahhoz, hogy Önöknek ilyen fontosak a gyermekeik, és arra bátorítom Önöket, hogy az elkövetkező években is álljanak ki értük.
• A Brown versus Board of Education eset egy másik fontos tanulsággal is szolgál számunkra az iskolai szegregáció megszüntetését illetően.
• Amikor a Legfelsőbb Bíróság meghozta ítéletét 1954 tavaszán, ez még csak a kezdetét jelentette a deszegregáció folyamatának az Egyesült Államok iskoláiban.
• Az állami iskolákban létező, évtizedeken át tartó legális szegregáció után annak megszüntetése nehéznek és lassúnak bizonyult.
• A Brown versus Board of Education perben hozott ítélet eltérő reakciókat váltott ki az ország különböző oktatási intézményeiben.
• Hosszú éveken keresztül egyes iskolák továbbra is megtiltották az afroamerikai diákoknak, hogy beiratkozzanak hozzájuk.
• Három évvel a döntés után, egy Arkansas államban lévő iskolában erőszakkal próbálták megakadályozni, hogy afroamerikai diákok belépjenek.
• Ugyanebben az évben, Florida állam érvénytelennek nyilvánította a Legfelsőbb Bíróság ítéletét.
• 1963-ban pedig, csaknem tíz évvel a döntést követően, Alabama állam kormányzója személyesen torlaszolta el az Alabamai Egyetem egyik tantermének ajtaját, hogy megakadályozza afroamerikai diákok részvételét az órán.
• Ezek a példák azt illusztrálják, hogy az iskolai deszegregációért folytatott küzdelem hosszú évekig elhúzódhat.
• De mint azt az elmúlt ötven év amerikai történelme is igazolja, ezt a harcot valamikor el kell kezdeni megvívni, mert olyan célért folyik, melyért érdemes küzdeni.
• Ma az Egyesült Államokban a legkülönbözőbb bőrszínű gyermekeket ugyanazok az oktatási alapjogok illetik meg.
• És az országunk sokkal jobb és erősebb lett ezáltal.
• Az a Legfelsőbb Bírósági döntés, melyet ma ünneplünk, joggal töltheti el Önöket büszkeséggel.
• És ez a büszkeség segíthet megtenni az Önök előtt álló hosszú utat.
• Végül, hadd zárjam szavaimat Amerika történelmének talán legelismertebb afroamerikai ügyvédjének, később bírájának gondolataival.
• Thurgood Marshall először azért vált ismertté, mert ő nyerte meg a Brown versus Board of Education pert. Később ő lett az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának első afroamerikai tagja.
• Marshall bíró egyszer ezt mondta: “a fekete anyától Mississippi államban született csecsemőnek…ugyanolyan jogai vannak, mint annak a fehér bébinek, aki az Egyesült Államok leggazdagabb fehér emberének a gyermeke. Ez most nem így van, de kíváncsi vagyok, ki mondaná azt, hogy ez egy olyan cél, amelyért nem érdemes dolgozni.”
• Még egyszer gratulálok az eredményeikhez. Büszke vagyok arra, hogy a mi nemzeti tapasztalataink ezen a téren reményt és útmutatást adhatnak Önöknek.
• Köszönöm figyelmüket.