Követségi hírek
"Nagyszerű tapasztalataim vannak" - Interjú Jennifer Holder angol nyelvtanárral
Sok afro-amerikai neve, akikről februárban megemlékezünk, ismerősen cseng az egész világon: Colin Powell, Condoleezza Rice, Wynton és Branford Marsalis, Denzel Washington, vagy Michael Jordan. Azonban az a sok elemi fontosságú munka, melyet a legtöbb afro-amerikai végez, ritkán kerül a címlapra. Íme egy kivétel.
Jennifer Holder, az amerikai Külügyminisztérium angol nyelvtanára Pécsen dolgozik, ahol roma középiskolások angol nyelvtudását fejleszti. A pécsi egyetem hírlapjának (UnivPécs) legutóbbi száma egy interjúban számolt be Jennifer munkájáról. Mi is örömmel tesszük közzé az interjút, ezzel is reflektorfénybe állítva egy afro-amerikait, akinek tevékenysége nagyban hozzájárul a két ország közötti baráti kapcsolatok elmélyítéséhez.
"Nagyszerű tapasztalataim vannak"
Jennifer Holder angol nyelvoktató Pécsen, aki egyetemi hallgatókat és a Gandhi Gimnázium diákjait tanítja. Alább egy rövid, bemutató interjút olvashatnak vele.
Mióta van Magyarországon?
2007 szeptemberében érkeztem, és azóta Pécs és Budapest között ingázom. Mindkét városban vannak diákjaim. Angol tanárként egy 9.-12. évfolyamon tanuló roma középiskolásokkal foglalkozó projektben veszek részt.
Milyenek a diákok, akiket oktat?
Nagyszerű tapasztalataim vannak. Sokszor az idegeimre mennek, de a gyerek az gyerek. Tanulni és szórakozni is szeretnének. Azt szeretem a legjobban, hogy nagyon jó kérdéseik vannak. Igazán motiváltak és érdekli őket az angol nyelvtanulás. Természetesen nyelvet könyvből is lehet tanulni, de úgy érzem, imádják gyakorolni is azt, amit elsajátítottak. Diákjaimat nagyon nyitottnak látom, hogy úgy mondjam teljesen “normálisak”.
Könnyen megértik Önt?
Ezt nem igazán tudom. Egyesek szerint nehezen érthető az akcentusom, mások pedig egész könnyűnek találják. A diákok sok amerikai filmet néznek, zenét hallgatnak, így az akcentusom ismerősen hangozhat nekik. Azt mondják, megértenek. Most egy kicsit lassabban beszélek, mint általában, szóval remélem, igazat mondanak nekem. Az egyetemistáknál kisebb a hangsúly a nyelvtanításon, és nagyobb a kulturális háttér megismertetésén. A Gandhi Gimnáziumban megpróbálok több szórakozást vinni az oktatásba, például az "Életjáték" (Game of Life) komputeres változatát használom a leckék anyagával összefüggésben. Sokat utazom, néha hetekig nem találkozunk. Az órákon aztán különböző témákról beszélgetünk.
Mit várt, amikor ideérkezett?
Gyógypedagógusi és angol nyelvtanári képesítésem van. Azért választottam Magyarországot, mert vannak magyar és román háttérrel rendelkező barátaim, és nagyon szerettem volna látni ezt a régiót. A Gandhi iskolában roma gyerekeket tanítok, nagyon érdekes látni ennek a kisebbségnek az életét Magyarországon. Optimista vagyok Magyarország jövőjét illetően. Optimistának kell lennem, ezért vagyok itt. Roma diákoktól azt hallom, hogy néhányuknak még mindig nehéz bekerülni a felsőoktatásba. Ugyanezeken a problémákon mentünk keresztül mi is az Egyesült Államokban, és örömmel tölt el, hogy vannak Magyarországon olyan emberek, akik azon dolgoznak, hogy felszámolják ezeket az akadályokat. A dolgok nem válnak jobbá, ha csak egy csoport dolgozik a megoldásukon, csak ha a különböző csoportok egymással szolidárisan összefognak. Például, ha Magyarországon és Romániában közösen munkálkodnak a romákkal kapcsolatos problémák megoldásán, akkor érhetnek el igazán sikereket.
(A cikket az UnivPécs szíves engedélyével közöljük.)
2008-03-11