April H. Foley nagykövet

Beszéd Stephen Feinberg Holokauszt szemináriumán

2008. december 9.
Nemzetközi Rendészei Akadémia, Budapest

Jó reggelt kívánok! Nagyon örülök, hogy itt vannak.

Nagy örömömre szolgál, hogy ezen a rendkívül érdekes szemináriumon találkozhatom Önökkel. 

Mindannyian nagyon szerencsések vagyunk, hogy körünkben üdvözölhetjük Stephen Feinberget, az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának munkatársát.

Feinberg úr a Holokauszt oktatásának egyik legnagyobb szaktekintélye az Egyesült Államokban.  Páratlan tapasztalatai vannak ezen a területen, hiszen csaknem húsz éve foglalkozik a Holokauszt oktatásával. Szakmai karrierje során több ezer olyan tanárral találkozott, mint Önök.

A Holokausztból sokat tanulhatunk – sok mindent pedig sosem felejthetünk el.  Miközben azon gondolkodnak, hogy is tanítsák a Holokausztot, kérem, lépjenek hátra egy lépést, és gondolkodjanak el a szélesebb értelemben vett üzeneten.   Mi a Holokauszt legfőbb üzenete? Mi a legnagyobb tanulsága?

Úgy gondolom, az üzenet a tolerancia. Tolerancia minden ember irányában, tekintet nélkül bőrszínükre, vallásukra, etnikai vagy nemzeti hovatartozásukra, nemükre vagy nemi identitásukra.  Az üzenet a tolerancia.  

Arra kérem Önöket, hogy beszéljenek világosan a tolerancia fontosságáról.  És arra is biztatom Önöket, hogy diákjaikat arra ösztönözzék, legyenek elfogadóak minden emberrel szemben, és hogy gondolkodjanak el azon, hogy apróságok, amelyeket mondanak vagy tesznek, előítéletességet tükrözhetnek.   

Jól tudjuk a Holokauszt tapasztalatából, hogy az intolerancia gyűlöletet szül, aminek veszélyes következményei lehetnek.  A múlt fájdalmas leckéi ellenére a mai napig jelen van az intolerancia és a gyűlölet a világban. 

Itt Magyarországon az egyes kisebbségeket ért közelmúltbeli támadások és a szélsőséges szervezetek térhódítása arra emlékeztetnek bennünket, hogy most is jelen vannak az előítéletek, amelyeket le kell győznünk. 

Amerika története viharos ebben a tekintetben.  És azt is megtanultuk, hogy ez nem egy olyan probléma, ami egyszer csak megszűnik létezni.  Megértettük, hogy a toleranciáért nap mint nap meg kell küzdeni. 

Ahhoz, hogy eredményeket érjenek el ezen a területen, a társadalmaknak folyamatosan küzdeniük kell.  Mi, amerikaiak is ismerjük a gyűlölet és a megosztottság okozta fájdalmat, és tudjuk, az intoleranciáért magas árat kell fizetni.  Tisztában vagyunk vele, hogy mi sem vagyunk immunisak a gyűlölettel szemben.

A kisebbségek még mindig túlságosan is gyakran esnek áldozatául a hátrányos megkülönböztetésnek bőrszínük miatt.  Nagyon fontos amerikai alapelv az, hogy ‘minden ember egyenlőnek születik’.  Egész történelmük során azon igyekeztünk, hogy felnőjünk ehhez az elváráshoz. 

Olyan cél ez, amiért érdemes küzdeni.  A társadalmaknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden állampolgárt egyenlő esélyek illessenek meg, hogy minden állampolgár osztozzék a szabadság áldásaiban, és hogy egyetlen állampolgárt se érjen hátrányos megkülönböztetés vagy sújtson előítélet.  

Az Egyesült Államokban a középiskolai tanárok különböző módszerekkel tanítják diákjaiknak a Holokausztot.  Sok középiskolában, a tanárok arra kérik a diákokat, hogy olvassák el Anna Frank naplóját. 

Anna Frank zsidó lány volt, aki naplóban örökítette meg a Holokauszt idején átélteket. A napló csak a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban bekövetkezett halála után jelent meg.  Naplója azóta az egyik legismertebb krónikája lett ennek a tragikus korszaknak. 

Anna Frank 16 évesen halt meg, mindössze pár nappal nővérének ugyanabban a táborban bekövetkezett halála után.  Édesanyjuk már jó pár hónappal korábban éhen halt.  Mindazon megvetésre méltó, gyűlölettől vezérelt cselekedetek ellenére, melyek megfosztották Anna Frankot gyermekkorától, és végül a halálához vezettek, naplójában arról a jóságról írt, amelyet minden emberben meglátott.  A naplóban ezt írja: “…mindennek ellenére, még mindig hiszek az emberi jóságban”. Anna Frank szavai a tolerancia és a megértés egyszerű üzenetét hordozzák, amelyet tovább kell adnunk gyermekeinknek is.

Önök tanárként abban az irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy formálhatják a magyarok következő generációit.  A példák, amelyeket állítanak és az üzenetek, amelyeket átadnak, befolyásolják a diákok gondolkodását és világlátását.  Tanárokként nem csak pedagógusok, hanem példaképei és mentorai is azoknak a gyermekeknek, akikkel nap mint nap kapcsolatba lépnek.  Éppen ezért kérem Önöket, hogy gondolják át, milyen üzenetet közvetítenek a diákok felé.  

Ha azt szeretnék, hogy legalább egy gondolat tartósan megmaradjon a diákokban a Holokausztról folytatott beszélgetések után, mi lenne az?

Arra biztatom Önöket, hogy kérdezzék meg a diákoktól, mit tanulhatunk a múltunkból, és hogyan akadályozhatjuk meg, hogy a történelem ismételje önmagát.  És arra is kérem Önöket, hogy legyenek a tolerancia üzenetének hordozói. 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.