April H. Foley nagykövet

A Nemzetközi Nőnapon

Megjelent a Népszava 2007. március 8-i számában

Mostanában Amerikában nagy figyelem fordul a nőkre. Condoleezza Rice külügyminiszter számos kemény külpolitikai problémával foglalkozik, a közel-keleti biztonságtól és békétől kezdve a terrorizmus elleni harcon és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásán át a betegségek és a szegénység elleni világméretű küzdelemig. Országunk történetében először szolgál nő az USA képviselőházának elnökeként. Egy másik jólismert nő pedig azért dolgozik, hogy pártja őt jelölje elnöknek.

Valóban, a Bush-adminisztráció egyik talán kevesebb figyelmet kapott, ám legtartósabb öröksége a nők előbbre juttatása és hatalommal való felruházása. George W. Bush kimagasló számban nevezett ki nőket kabinetjébe és legmagasabb rangú tisztségviselői közé. Külügyminiszterünk, oktatási, munkaügyi és közlekedési miniszterünk nő – az Egyesült Államokban minden külügy és a kulcsfontosságú belpolitikai ügyek nő kezében vannak.

Itt Magyarországon szintén kitűnő és tehetséges nők vannak csúcspozíciókban. Szili Katalin, Dávid Ibolya és Göncz Kinga példája jól illusztrálja, hogy a magyar nők teljességgel képesek arra, hogy ellássák a legkomolyabb feladatokat is.

Németországban Angela Merkel kancellár most egyben az Európai Unió soros elnöke is. Tavaly iktatták be Michele Bachelet-t Chile elnökeként, míg Ellen Johnson-Sirleafet megválasztották Libéria elnökének – ő Afrika történelmének első női államfője. Idén az ENSZ főtitkára Tanzánia volt külügyminiszterét, Asha-Rose Mtengeti-Migirót nevezte ki főtitkárhelyettesnek, és ezáltal egy, a fejlődő világból származó nő a felelős a világszervezet napi működéséért. Szintén nő vette át az Egészségügyi Világszervezet, a WHO vezetését, akinek számára a nők egészsége az egyik elsődleges feladat. Egy volt hongkongi egészségügyi vezető, Dr. Margaret F. C. Chan tette azt a megállapítást, hogy a hatalommal felruházott nők nagy változtatásokat indukálnak nem csupán a munkaerőpiacon, hanem saját közösségeikben is, különösen tanárként és egészségügyi dolgozóként.

A nőknek e növekvő erejét az egész világon megfigyelhetjük. A nők egyre növekvő számban és mértékben lesznek változások elindítói, megbékélések kidolgozói és az oktatás- és egészségügy támogatói, amely munka során nemritkán veszélyekkel, sőt a halállal is szembe kell nézniük.

A múlt év során tanúi voltunk Safia Ama Jan tragikus elvesztésének, akit az afgán Nőügyi Minisztérium tartományi igazgatójaként tálib fegyveresek gyilkoltak meg 2006 szeptemberében. Az ő brutális meggyilkolása megmutatja, mekkora veszélyt jelent a terrorizmus és az olyan elnyomó világnézet, amely a nőktől megtagadja a munka, a szabad költözés és a tanulás alapvető jogait. Ám azért Afganisztánban is jó okunk van a reményre. A nők, akik egykor ki voltak tiltva a politikai életből, most az afganisztáni parlament alsóházának 188 mandátumából 68-at birtokolnak. Legalább 5 millió diákot írattak be iskolába Afganisztánban, és ezek 40 százaléka kislány és nő.

Miközben a nőknek világszerte elért eredményeit ünnepeljük, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még sok munka áll előttünk. Még túl sok helyen kell a nőknek harcolniuk alapvető emberi és szabadságjogaikért, és megküzdeniük a diszkriminációval, a kizsákmányolással és a szexuális célú emberkereskedelemmel. A nemzetközi közösségnek mellettük kell állnia és segítenie őket harcukban. Ma, március 8-án, országainkban és világszerte elismeréssel adózunk a nőknek bátorságukért és azért, hogy tiszteletet érdemlő ügyek kapcsán kerülnek az újságok lapjaira. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a nők hatalomhoz juttatása állandó, egész évben érvényes prioritás, és hogy a nők ügye valamennyiünk ügye. Ahhoz, hogy lehetőségeket teremtsünk a nők számára, odaadásra, elkötelezettségre és szenvedélyre van szükség, de a befektetés nagyonis megéri az erőfeszítést. Az Amerikai Egyesült Államok büszke arra, hogy a nők – és férfiak – partnere e lehetőségek előmozdításában.